Népszerű tengerimalacfajták

Előző

Az ember és a tengerimalac közötti szoros kapcsolat Kr.e. 500-ig vezethető vissza. Háziasításuk első célja az volt, hogy élelmiszerként használják fel őket. Bőségesen éltek az Andok lejtőin, ahogyan ma a nyulak egyes vidéki területeken. A helyzet a 15. században változott meg, amikor a tengerimalacokat behozták Európába, és házi kedvencek lettek. Nagyon kevés idő telt el, és az egyik leggyakoribb háziállattá váltak, és sok fajtát tenyésztettek ki az eredeti sertésekből.

A tengerimalacoknak számos fajtája létezik, az egzotikus hosszúszőrűektől a rövidszőrűekig, amelyeket könnyebb házi kedvencként tartani. Számos szervezet határozza meg és állítja fel saját szabványait. Ilyen társaságok léteznek Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Angliában és más országokban. Minden tengerimalacfajtát saját jellegzetes tulajdonságai határoznak meg, és meg kell jegyezni, hogy a legnépszerűbb hazai fajták gyakran kevésbé népszerűek a tenyésztők körében.

angol tarajos (angol tengerimalac)

Ez a tengerimalac többféle színben kapható, beleértve a krémet, feketét, fehéret és foltos. Vannak két vagy három szín keverékei is. Az angol tarajosok kétségtelenül a legjobb választás a kezdő tengerimalacok számára – jó természetűek és szívósak, és könnyen karbantarthatók.

holland tengerimalac

Egy másik népszerű rövidszőrű tengerimalac a holland tengerimalac, amely könnyen megkülönböztethető fekete-fehér bundájáról, ami miatt úgy néz ki, mint egy holland nyúl. Ennek a tengerimalacnak sima szőrzete és nagyon édes személyisége van.

Abesszin tengerimalac

Ezek a tengerimalacok színes színükről és a szőrükön megjelenő rozettákról ismertek. Annak ellenére, hogy az abesszin sertések nem igényelnek túl sok törődést, időszakosana gondoskodás nem árt nekik. A kiállításra általában 8 foglalattal rendelkező malacokat engednek be. Az abesszin tengerimalacok sokféle formában, méretben és színben kaphatók, nagyon barátságosak és ideális első házi kedvencek.

Perui tengerimalac

A perui sertés az összes modern hosszú szőrű fajta elődje. Szőrük folyamatosan nő, és néha eléri a 40-50 centimétert. Ehhez persze jelentős időre van szükség a disznó gondozására, ezért érdemes előre eldönteni, hogy van-e ennyi szabadidőd. A perui tengerimalacok nem ajánlottak első házi kedvencként, mivel a szőrük jó állapotának megőrzéséhez szakmai szolgáltatásokra lehet szükség. Ezeknek a sertéseknek a szőrzete sima és egyenes, és természetesen a hát közepén szétválik.

Sheltie

A sheltie-tengerimalacoknak a testük mentén visszanő a szőrük, nem pedig előre, mint a perui tengerimalacoknak. Ezeknek a hosszú szőrű sertéseknek ismételten ápolásra van szükségük, hogy szőrüket jó állapotban tartsák.

Persze ez nem a végleges lista, sok más tengerimalacfajta is létezik, mint például a göndör szőrű Texel, vagy a bolyhos szőrű Rex. Emellett időről időre új fajták jelennek meg. Újabban két fajta szőrtelen tengerimalac jelent meg, az első a Baldwin, amely teljesen csupasz, a második a bőrszerű tengerimalac, amelynek göndör szőrű a feje, a lába és az arca. A múltban mindkét fajtát laboratóriumi kutatásokra használták. Általában ezek a fajták nem igényelnek több törődést, mint a rövid szőrű sertések, de érzékenyebbek a hőmérsékletre.