Van-e szárnya a csótányoknak és miért van szárnya a csótányoknak, leírás, fotók, vélemények

Előző
  • A csótány szerkezete
  • A csótányok károsodása és élőhelye
  • Hogyan szállták meg a csótányok a világot
  • A csótányok szaporodása

Hazánkban legelterjedtebb csótányfajta, a "vörös csótány" a nevét kitines héjáról kapta, világosbarna színűre festve, csótányoknak is nevezik. Szinte mindenhol megtalálhatóak az iskolában, otthon, az irodában, az ebédlőben és a pincékben. A bajuszos rovarok jó mobilitásúak, és gyorsan elrejtőznek a legkisebb veszély esetén is. Vékony testüknek köszönhetően szűk hasadékokba is be tudnak mászni, kitartásuknak köszönhetően pedig sokáig elbújnak.

Mindennapi életünk során gyakran találkozunk csótányokkal és rovarokkal, és az emberek nagyon keveset tudnak a csótányokról annak ellenére, hogy szoros kapcsolatban vannak.

A csótány szerkezete

A vörös csótányok a csótányok alrendjébe tartoznak, alapvetően nagyon hasonlítanak egymásra, néhány fajra jellemző kis eltérésekkel. A fotón jól láthatóak a rovar testrészei - a fej, a has, a végtagok, felülről nézve az egész testet szárnyak borítják.

A csótányok nem tudnak repülni, ősszel összecsapják a szárnyaikat, hogy csökkentsék a repülési sebességet és biztonságosan leszálljanak. Az afrikai csótányok bizonyos fajai, amelyek nem találhatók meg a mi szélességi körünkön, képesek repülni.

A bajusz fontos szerepet játszik a rovarokban, segítségével megkülönbözteti a szagokat és kommunikál más egyedekkel. A csótányok gondosan figyelik a bajusz tisztaságát, és az antennák elvesztése vagy törése esetén rosszabbul kezdenek tájékozódni.

A nőstény csótány teste rövid, és nagyobbnak tűnik, mint a hímek. A régiónkban élő csótányok 1,5 centiméterre nőnek. A csótánynak farokszerű függelékei vannak, amelyek megerősítik a rovar ősi faját, hiszen az ősi rovarokban is jelen voltak, és a modern rovarok nélkülözik őket.

A csótányok károsodása és élőhelye

csótányoknak
A csótányok sötét helyeket választanak, hogy megvédjék magukat a nagy lényektől. Melegre van szükségük, ezért közelebb helyezkednek el a hőforráshoz, vagy másszanak fel a szekrényekre, mert ott meleg levegő emelkedik fel. A csótányok kedvenc helyei a szűk nyílások, hasadékok, a csótányok igyekeznek közelebb kerülni a vízforráshoz, mert nem okoz gondot a táplálékkeresés, és sokkal nehezebb a vizet találni.

Az ember számára a csótány nem jelent közvetlen veszélyt, apró fogaik nem képesek megharapni az emberi bőrt, de az elhalt bőrt vagy a babák bőrét rágcsálhatják, mivel meglehetősen finom és vékony.

Fertőzéshordozóként nagy veszélyt jelentenek a rovarok, melyeket a kukákba szedve a konyhaasztalra lehet vinni. A csótányok veszélyes betegségeket terjesztenek: agyhártyagyulladást, tuberkulózist, vérhasat, gyomor-bélhurutot, ezért érdemes megszabadulni a konyhában bosszantó szomszédoktól.

Hogyan szállták meg a csótányok a világot

A nehéz körülmények közötti túlélési képesség, az élelmiszer iránti igénytelenség, a gyors szaporodás és a kis méretek miatt, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy nehezen elérhető helyekre mászjanak, a csótányoknak sikerült megtelepedniük az egész világon. Miért van a csótányoknak szárnya, ha vannak, akik rovarokat szállítottak rakomány mellett hajókon és hátizsákokban. Vannak olyan csótányfajok, amelyek képesek voltak kis távolságokat repülni és új élőhelyeken megtelepedni, de a legtöbb rovar – sok máshoz hasonlóan – megmozgatta az embereket az új területek meghódítása és felfedezése során.

A csótányok váltak a leggyakoribb fajokká, és gyors szaporodásuknak köszönhetően ki tudták szorítani a fekete csótányokat. A fekete csótányok meglehetősen ritkák, többnyire távol a várostól.

A csótányok minden kontinensre elterjedtek, és még olyan helyeken is jól érzik magukat, ahol más rovarok nem találhatók.

A csótányok szaporodása

A csótányok nagyon gyorsan szaporodnak, és a vörös csótányok vezető szerepet töltenek be a csótányok között. A csótányokban hiányos átalakulás történik, a kis csótányok a tojásokból kelnek ki, és szárnyak hiányában különböznek a felnőttektől. A csótány fejlődésének ezt a szakaszát nimfának nevezik, és hasonló a lepkék lárvaállapotához.

A fejlődés két hónapja alatt a nimfák hatszor vedlődnek, és szárnyakat szereznek, és felnőtt csótányokká válnak.

A nőstény csótány egy speciális zacskót hord magával, amelyben a lárvák négy hétig vannak, amíg ki nem kelnek. A lárvák kikelése előtt a nőstény lerakja a lárvát, és 20-30 átlátszó rovar jelenik meg belőle, amelyek néhány órán belül elsötétülnek, és felveszik a szokásos színt. Ugyanazt az ételt eszik, mint a felnőtt rovarok.

A nőstény rovar kevesebb, mint egy évig él, és akár kilenc lárvát is képes hozni, amelyek mindegyike több mint 20 kis csótányt tartalmaz. A nőstény 2 hónap után válik felnőtté, és elkezdheti a szaporodást, így egy nőstény hatalmas, sokezres kolóniát indíthat, és több ezer utód születhet. Így a csótányok a leginkább alkalmazkodó rovarok, amelyek kiszoríthatnak más, kevésbé alkalmazkodó rovarokat, megfosztva őket a tápláléktól és a terület egy részétől.

Következő

Olvassa el továbbá: