A vizelet diasztázisa, mi ez, a norma felnőtteknél, gyermekeknél, hogyan kell elemezni

Előző

A húgyúti diasztázis meglehetősen gyakori patológia. Az orvostudományban egy másik név gyakoribb - amiláz. Ez az enzim főként a nyálmirigyben és a hasnyálmirigyben termelődik. Ennek a patológiának a jellemzője az összetett szénhidrátok egyszerű lebontása, vagyis a keményítő glükózzá történő átalakulása. A hasnyálmirigyben fellépő gyulladás mértékét a vizeletben lévő diasztázis szintje határozza meg. Így az emelkedett mutatók az akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladás erős jelei. Normál állapotban a mutatók 64 egységnek felelnek meg, de ha hasnyálmirigy-gyulladás alakul ki a szervezetben, akkor elérhetik a 16 000-et.

Tartalom

1 Fontos tudni!
2 A norma növelése és csökkentése
3 Hogyan gyűjtsünk anyagot elemzéshez
4 Hogyan történik a diagnózis?
5 Az eredmények dekódolása

1 Fontos tudni!

A vizelet diasztázis az a fajta elemzés, amely képes kimutatni és diagnosztizálni az emberi testben előforduló számos rendellenességet. A helyzet az, hogy meglehetősen sok betegség érinti ezt az enzimet, aminek következtében mennyisége nő vagy csökken. Ez a betegség akut és krónikus formáiban egyaránt előfordulhat.

Javasoljuk, hogy ismerkedjen meg vele

Felkészülés a gyomor gasztroszkópiájára reggel
Hogyan kell bilirubin tesztet végezni
Mennyibe kerül egy biokémiai vérvizsgálat

A legtöbb esetben ezt az elemzést a fekélybetegség, vastagbélgyulladás vagy vakbélgyulladás tényének megerősítésére használják. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem szabad maga diagnosztizálnia a betegséget, mert hasonló tünetek jelentkezhetnek méhen kívüli terhesség vagy hasi sérülés esetén, és minden betegség szakember beavatkozását igényli.

2 A norma növelése és csökkentése

A normától való eltérések azt jelezhetik, hogy nemcsak a hasnyálmirigy-gyulladásról, hanem számos más, a szervezetben előforduló patológiáról is. Ez vonatkozik azokra a betegségekre, amelyek a hasüreget érintik. A leggyakoribb betegségek a hashártyagyulladás és a kolecisztitisz. Egyes esetekben a fokozott diasztázis bizonyos gyógyszerek szedésének következménye lehet. Leggyakrabban adrenalin, tetraciklin, NSAID-ok és daganatellenes szerek alkalmazása után fordul elő. Emellett provokátorként itt is betudható az alkoholmérgezés, a kábítószer szedése és a mesterséges abortusz.

A diasztáz emelkedése a vizeletben gyakran a cukorbetegség jele, de a vérvizsgálat megemelkedett glükózszintet mutat. Ez a mutató legalább 2-szer eltér a normától. Bár teljesen normális, ha a hasnyálmirigy-gyulladásban glükóz van a vizeletben.

Mellesleg, a hasnyálmirigy-gyulladás és a diabetes mellitus pontosan azok a betegségek, amelyekben elsősorban a hasnyálmirigy érintett. Ezért annak érdekében, hogy a diagnózis helyes legyen, nemcsak a diasztázis vizeletelemzésére van szükség, hanem átfogó vizsgálatot is kell végezni az intézmények teljessége érdekében.

A veseelégtelenség diasztázis-analízissel kimutatható.De emellett szükség lesz a kreatinin és a karbamid szintjének kimutatására is. Ha nem figyel ezekre a tényezőkre, előfordulhat, hogy a betegséget rosszul diagnosztizálják.

És végül a nyálmirigyek gyulladása. Ezen a területen a betegségek száma magában foglalja a parotitist és a sialoadenitist. Velük a diasztázis szintje kissé növekszik, így első pillantásra előfordulhat, hogy a patológiát nem észlelik.

Az elemzés során a diasztázis szintje csökkenhet. Ez a patológia krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban fordul elő. Így a mutatók 16 egységnek felelnek meg. Ez a betegség hozzájárul az enzimképző funkció elégtelenségéhez.

A csökkenés abban a pillanatban is bekövetkezik, amikora szervezet a hepatitis egyik formája. A betegség akut és krónikus formáján kívül a terhesség korai hónapjaiban jelentkező toxikózis befolyásolhatja a diasztázis szintjének csökkenését.

A diasztázis normája egy gyermeknél némileg eltér. Gyermekek esetében a diagnózis folyamata kissé bonyolult. Ezért a szakemberek gondosan tanulmányozzák az összes kapott eredményt, és figyelmet fordítanak a diasztáz koncentrációjára az elemzésre vett vizeletben. Jelenleg az orvosok 10-64 egység között határozzák meg a normát. Ha a szint ezen határokon belül változik, akkor a gyermek egészségesnek tekinthető, legalábbis a hasnyálmirigy-sorrendben. Ennek megfelelően a diasztázis növekedése problémák jele. Az ilyen tesztekkel rendelkező gyermekek gyakran a következő betegségekben szenvednek: veseelégtelenség és cukorbetegség. Ha a szint éppen ellenkezőleg, csökken, akkor olyan betegségek jelennek meg a szervezetben, mint a vastagbélgyulladás, a hasnyálmirigy-gyulladás, a fekély vagy a vakbélgyulladás.

Gyermekeknél a normát csak az anyag laboratóriumi vizsgálatával lehet kimutatni, mivel minden szervezetnek megvannak a saját jellemzői, amelyek befolyásolják a diasztázis szintjét. De fontos megjegyezni, hogy minden laboratóriumban különböző egységek vannak, amelyek mérik a normát, ezért konzultálnia kell a szakemberekkel. Csak ők tudják megfejteni az összes kapott eredményt és tünetet. Az orvos összehasonlítja az összes adatot, és ennek alapján következtetést von le.

3 Hogyan gyűjtsünk anyagot elemzéshez

A hasnyálmirigy-gyulladás akut formájának legkisebb gyanúja esetén a szakember a beteget a laboratóriumba küldi, ahol anyagot vesznek a vizelet elemzéséhez. A kutatás elvégzéséhez csak néhány milliliterre lesz szükség, de csak friss állapotban. Ha a vizelet stagnál, a diasztázis gyorsan elpusztul. Ezért az ilyen anyag nem alkalmas kutatásra, és az eredmények nem tekinthetők megbízhatónak.

Tervezett vizsgálatok esetén, illetve hasnyálmirigy-gyanús betegek megfigyelése esetén anyag aaz elemzést reggel végezzük. Ezt követően a vizeletet azonnal a laboratóriumba szállítják. Leggyakrabban ezt az eljárást üres gyomorban, tiszta vizelettel végezzük.

Az alaposabb vizsgálat és a hasnyálmirigyben fellépő gyulladásos folyamat dinamikájának feltárása érdekében a szakember napi monitorozást jelöl ki. Ez az eljárás magában foglalja az anyagot elemzésre 3 óránként. A hasnyálmirigy-gyulladás akut formájában hajtják végre. Maga a módszer olcsó, bár informatívsága meglehetősen magas. Az anyag összegyűjtése nem nehéz, ezért a betegségek diagnosztizálásának előnyben részesített módja.

A helyzet az, hogy a hasnyálmirigy felelős az anyagcsere folyamatáért, és ennek eredményeként diasztázt tartalmazó hasnyálmirigylevet választ ki.

Egyes esetekben egy sor vizsgálatot írnak elő, de ez csak akkor történik meg, ha vannak bizonyos tünetek, amelyek arra utalhatnak, hogy a hasnyálmirigyben gyulladásos folyamatok fordulnak elő a szervezetben.

A kutatás során általános vizeletvizsgálatot és biokémiai vérvizsgálatot végeznek. Mivel a vér amilázt tartalmaz, mennyiségét a vizsgálat során jelzik. Csak akkor lehet betegséget diagnosztizálni, ha az egyik vagy másik irányban eltérés van.

4 Hogyan történik a diagnózis?

Amint azt korábban említettük, gyermekeknél a diasztázis normája a vérben 10-64 egység között mozog, míg felnőtteknél ez a jel elérheti a 128-at. Mindenesetre, ha a legkisebb eltérések is vannak a normától, ez egy testproblémák biztos jele Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok általános mutatók, de minden személy esetében egyediek, ezért a normát minden beteg számára külön-külön határozzák meg. Ha a hasnyálmirigy-csatorna hosszú ideig elzáródott állapotban van, akkor a diasztázis térfogata,ellenkezőleg, csökken. Ennek az enzimnek a teljes hiánya a vizeletben veseelégtelenségre utalhat.

A diasztáz szintjének laboratóriumi körülmények között történő meghatározásához további reagensek alkalmazása szükséges. Így a helyes meghatározáshoz toluol, 0,85%-os sóoldat, keményítőoldat és foszfát pufferoldat szükséges.

Tehát először is fel kell melegíteni a fiziológiás oldatot. Ezenkívül ehhez körülbelül 70 ml-re van szüksége, amelyet fel kell forralni. Ezután egy másik kémcsövet veszünk, amelybe 3 ml azonos oldatot kell önteni, és össze kell keverni egy gramm keményítővel. Az összetevőket speciális üvegrúddal alaposan összekeverjük. Az elemzés folytatásához a kapott keveréket apránként a forrásban lévő oldatba kell önteni, és mindent alaposan össze kell keverni. A használt kémcsövet többször átöblítjük fiziológiás oldattal, amelyet ugyanabba a forrásban lévő keverékbe öntünk. A szer lehűlése után egy speciális 100 ml-es lombikba helyezzük, és a fiziológiás oldatot csak a jelig szabad adagolni.

Ezután a keményítőt fiziológiás oldattal kell hígítani, az eredménynek 90 ml-nek kell lennie. 10 ml toluolt és ugyanennyi pufferoldatot adunk hozzá. Ha nincs foszfátpuffer, az eszköz csak néhány napig lesz hasznos, ha van, akkor az oldat 90 napig használható.

Az elemzés elvégzéséhez jódoldatot kell használnia.

Egy ilyen megoldás elkészítése nagyon egyszerű. Öntsön 20 ml jódot és 80 ml vizet egy mérőlombikba. Jód hiányában néha Lugol-oldatot használnak.

Tehát a laboratóriumban a szakemberek egyszerre 15 kémcsövet helyeznek egy állványba, ebből 14-ben van egy milliliter fiziológiás oldat. Az 1-ben és 2-ben az elemzésre vett anyagot helyezzük el, amelyet összekeverünk a kémcső tartalmával. Akkor2-től 3-ig öntsünk egy millilitert a tartalomból, és mindent újra alaposan összekeverünk. Továbbá ez az eljárás ugyanazon elv szerint folytatódik, amely szerint a tartalom ugyanolyan arányban kerül átadásra, legfeljebb 15 kémcsőig. Az utolsóból kiöntjük a tartalom egy milliliterét, így minden kémcsőben ugyanannyi anyag kerül. Ugyanakkor a hígítást minden második kémcsőben, azaz 2-ben, 4-ben, 8-ban stb.

5 Az eredmények dekódolása

A kutatás folytatásához minden kémcsőbe 2 ml keményítőoldatot öntünk, és körülbelül 15 percig állványon hagyjuk, ahol az anyagokat 45 fokos vízfürdőben rendezzük el. Ezen idő letelte után az állványt hideg vízbe kell helyezni, hogy az enzim hatása véget érjen.

Ezután jódoldatot adunk a kémcsövekbe, majd megfigyelés következik. Ennek eredményeként a tartalom színe sárgára, kékre, pirosra vagy vörös-kékre változik. Ezenkívül a színnek néhány percen belül el kell tűnnie, ha ez gyorsabban történik, akkor még 1 csepp jódot kell hozzáadnia.

Ezután megtörténik a visszafejtés. Ha a tartalom kék színt kap, akkor ez biztos jele annak, hogy a diasztatikus hatás hiányzik. Ezzel egyidejűleg el kell venni az előző kémcsövet, amelyen az véget ért. Ha például emésztetlen keményítő marad a 6. számú kémcsőben, akkor az 5. kémcsövet veszik. Ebben a hígítás 1 és 16 közötti arányban történik, és nincs kék árnyalat. Így ebben a tartalomban 2 ml keményítő emészt fel. Ugyanakkor 32 ml keményítőt kell megemészteni 1 ml vizeletben. Ebből eredményt kapnak. A diasztázist a d betű jelzi. A fenti műveletek eredményei szerint kiderül, hogy a diasztázis szintje 32 egység, és nem haladja meg a normát.