A gyomor és a nyombél krónikus duodenitise, mi ez, tünetek, kezelés

Előző

Duodenitis: mi ez? A kérdés egyáltalán nem üres, ha figyelembe vesszük a betegség világszerte tapasztalható óriási elterjedtségét. Ennek a patológiának a bonyolultságát nagymértékben meghatározza az a tény, hogy szívesebben nyilvánul meg a gyomor-bélrendszer más betegségeivel kombinálva. Ez természetesen nagy emésztési problémákhoz, súlyos fájdalomhoz és a megszokott életmódból való kiszakadáshoz vezet. A kezelés eredményessége érdekében a duodenum e patológiáját korai stádiumban fel kell fedezni, és nem kell önállóan gyógyítani.

Tartalom

1 A patológia lényege
2 A betegség etiológiája
3 A betegség osztályozása
4 A lokalizáció jellemzői
5 A duodenitis tünetei
6 Diagnosztikai módszerek
7 Terápiás alapelvek

1 A patológia lényege

Mi az a duodenitis? Ez a nyombél betegsége, amelyet a nyálkahártya gyulladásos reakciója okoz. A patológia minden korosztályt aktívan érint, és gyakorlatilag a bolygó minden hetedik lakosa szembesül ezzel a problémával. A betegség gyakrabban alakul ki férfiaknál, és a csúcs előfordulási gyakorisága 35-55 éves korban figyelhető meg. Ugyanakkor a betegség felnőtteknél és gyermekeknél is kialakulhat.

Javasoljuk, hogy ismerkedjen meg vele

Amoxicillin nyombélfekély kezelésére
Gyomor- és nyombélfekély gyógyszeres kezelése
A gyomor nyálkahártyájának gyulladása

Nehéz túlbecsülni a duodenum fiziológiai jelentőségét:

ebben a vékonybélben a táplálékot a hasnyálmirigyből származó levek dolgozzák fel;
a tápanyagok felszívódásra készülnek;
hormonok termelődnek, amelyek részt vesznek a szervezet anyagcsere-folyamatainak szabályozásában.

Beszélhetszhogy a duodenum, a hasnyálmirigy és az epeutak egyetlen epeúti pancreatoduodenalis rendszert alkotnak. Tekintettel erre az összefüggésre, a duodenitis meglehetősen komoly problémává válhat.

Az eredet mechanizmusa szerint primer és szekunder duodenitist különböztetnek meg. A betegség kezdeti kialakulásának mechanizmusa a gyulladásos reakció megindításán alapul a túlsavas lé gyomorból való behatolása során. A környezet savasságának növekedése a duodenum falának védőfunkciójának elvesztésével együtt a nyálkahártya irritációjának és gyulladásának alapja. Kezelés hiányában ez a folyamat krónikus lefolyásúvá válik, degeneratív és atrófiás elváltozásokat okozva. A patológia másodlagos típusát az emésztési zavarok váltják ki, és a máj és az epehólyag krónikus patológiái rontják a helyzetet.

2 A betegség etiológiája

A duodenum gyulladásos folyamatának etiológiája meglehetősen kiterjedt, és a következő okokat tartalmazza:

Fertőző elváltozások: A Helicobacter pylori a legjelentősebb baktérium.

A stressz és az elhúzódó idegfeszültség görcsöket, a vérellátás romlását okozza és csökkenti a nyálkahártya védő funkcióit.

Az élelmiszer agresszív összetevői: zsíros, sült és fűszeres ételek.

Zavaros étkezési rend: éhezés és túlevés váltakozása, szélsőséges ételhőmérséklet, szilárd élelmiszerek túlzott fogyasztása.

Éjszakai étkezés vagy étkezés lefekvés előtt.

Bizonyos gyógyszerek ellenőrizetlen bevitele: nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek - Paracetamol, Aspirin, Ibuprofen, irritáló hatással van a nyombél és a gyomor nyálkahártyájára.

Az alkohollal való visszaélés – a bor és a sör különösen veszélyes.

Dohányzó

Örökletes hajlam.

A másodlagos duodenitis eléggyakran különböző krónikus betegségek okozzák: gyomorhurut, gyomorfekély, hasnyálmirigy-gyulladás, giardiasis, urémia. A gyomornedv agresszivitása a duodenum üregében trofikus patológiákat, diszkinéziákat vált ki.

3 A betegség osztályozása

Az érintett terület lefedettségének mértéke szerint megkülönböztetik a betegség elterjedt formáját és korlátozott típusát. Az utóbbi esetben leggyakrabban a duodenum izzója érintett.

A patológia fő osztályozását a folyamat - akut és krónikus duodenitis - fejlődési mechanizmusa szerint végezzük. Az akut, leggyakrabban az agresszív élelmiszerek és a fertőző toxinok okozzák, meglehetősen élesen alakulnak ki a jellegzetes jelek megnyilvánulásával. Az akut formának több változata létezik: hurutos, eróziós-fekélyes és flegmonikus típus. Az akut duodenitis gyakran a gyomor és a belek akut gyulladásos reakciójával, a gastroenteritisszel és a gastroenterocolitissel együtt fordul elő. Általában az első két típus akut változatossága rövid idő után magától elmúlik, de a betegség visszaesése a krónikus stádiumba való átmenetet okozhatja. A flegmonikus fajta (elég ritka) nehéz, és intézkedések nélkül krónikus betegséggé válik.

A krónikus duodenitis egy hónapnál tovább tart, és az előrehaladott akut stádiumból vagy önálló betegségként, valamint elsődleges vagy másodlagos mechanizmusból alakul ki. Leggyakrabban a krónikus változatot a rendszer vagy az étrend megsértése provokálja. A krónikus duodenitisnek több jellegzetes típusa lehet:

Felületes vagy hurutos típus: a gyulladásos elváltozás nem hatol mélyebbre, mint a nyombél nyálkahártyájának felső rétegei.

Atrophiás típus: a vereség következtében a nyálkahártya elvékonyodik, károsodott szekréciós képességgel.

Intersticiális típus: gyulladásos reakció anélküla mirigyek károsodása.

Eróziós-fekélyes típus: eróziók és fekélyek megjelenése a nyálkahártyán.

Hiperplasztikus típus: a héj megvastagodása, hipertrófiás szövetnövekedés.

4 A lokalizáció jellemzői

A gyulladásos elváltozás fókusza a szerv különböző területeire terjedhet ki. Figyelembe véve a folyamat lokalizációját, a következő fajtákat különböztetjük meg:

Diffúz elváltozás: gyulladás a duodenum teljes felületén.

Fokális elváltozás: a gyulladás helye korlátozott.

Proximális nézet: a bél gyulladt területe a gyomor közelében.

Distális nézet: gyulladásos reakció a vékonybéltel határos területen.

A patológia lokalizációja a patogenezis bizonyos jellemzőihez vezet, amelyet a következő megnyilvánulási változatok fejeznek ki:

Krónikus duodenitis acidopeptikus bulbitis formájában, amely gyakran kíséri a gyomorhurutot.

Krónikus patológia, amelyet enteritis, különféle enteropathia és atrófiás gastritis kísér.

Krónikus betegség a duodeostasis kialakulásának hátterében.

Helyi duodenitis peripapilláris diverticulitis vagy papillitis formájában.

5 A duodenitis tünetei

A duodenitis tünetei jelentősen eltérnek a patológia típusától és elhanyagolásától függően. Meg lehet különböztetni az általános jeleket, amelyek szinte bármilyen típusú betegségben jelen vannak. A duodenitis fő tünetei az akut stádiumban: hasi fájdalom, hányinger és hányás, általános gyengeség. A krónikus szakaszra inkább a felső hasban jelentkező puffadás, étvágytalanság, gyomorégés, böfögés, hányinger és hányás epefolyással, székrekedés jellemzi.

A betegség különböző formái specifikus tüneteket jelezhetnek, és eltérő séma szerinti kezelést igényelnek. A duodenitis néhány jellegzetes tünete azonosítható:

Fekélyes forma: éjszakai fájdalom szindróma inéhségfájdalom formájában az epigasztriumban vagy a húzó típusú duodenum helyének régiójában (étkezés vagy savlekötők bevétele után eltűnik), keserű összetételű böfögés, gyomorégés.

Gyomor forma: fájdalom szindróma étkezés után (15-25 perc elteltével), dyspeptikus tünetek - hányinger, böfögés, puffadás, puffadás, hasmenés.

Cholecystitis és hasnyálmirigy-gyulladás forma: súlyos fájdalom szindróma a hypochondriumban (jobbra vagy balra) besugárzással, dyspeptikus jelekkel és a kolesztázis tüneteivel.

Neurovegetatív forma: asztenoneurotikus rendellenességekben nyilvánul meg, deping szindróma hormonális egyensúlyhiány következtében.

Tünetmentes változatosság: a betegség nyilvánvaló jelek nélkül halad, ami leginkább az idős emberekre jellemző.

6 Diagnosztikai módszerek

A duodenitist különféle formákban és megnyilvánulásokban lehet diagnosztizálni, valamint más kísérő betegségekkel kombinálva. Pontos diagnózist csak speciális technikákat magában foglaló átfogó kutatás után lehet felállítani. Leggyakoribbak a következő módszerek: duodenoszkópia, pH-metria, manometria, impedanciamérés, fibrogastroduodenoszkópia biopsziával. Ezzel egyidejűleg vizsgálatot végeznek a háttérbetegségek, különösen az emésztőszervek patológiáinak kimutatására.

7 Terápiás alapelvek

A duodenitis kezelésének kérdését csak orvosnak kell eldöntenie - az öngyógyítás azzal a kockázattal jár, hogy az ellenkező eredményt kapja, vagyis komplikációkhoz vezethet, ha a patológia okait és típusát helytelenül határozzák meg. A duodenitis gyógyszeres kezelését komplex módszerrel végzik. A terápia 3 irányt fed le:

Etiotróp kezelés: a betegség okainak megszüntetése - különféle irányultságú antibiotikumokat tartalmaz, a rossz szokásokat kizáró étrend kötelező biztosításával.

Patogenetikai kezelésduodenitis: a szövetekben bekövetkezett változások és diszfunkciók megszüntetése - az enzimek az emésztési folyamat normalizálását jelentik, szorbensek stb.

Tüneti terápia: fájdalomcsillapítás, görcsoldás.

Az akut duodenitis hurutos vagy erozív formában nem igényel intenzív terápiát. Általában magától elmúlik, de a szervezeten segíteni kell. Ebből a célból 2-3 napos ágynyugalom, napközben orvosi koplalás biztosított. Javasoljuk, hogy mossa ki a beleket, és 25-30 g magnézium-szulfát vizes oldatát használja. Az orvosi böjt után az 1. számú diétát biztosítjuk (a beleket irritáló ételeket kizárjuk, az ételeket pürésítve, vízben főzve vagy párolva készítjük, a kényelmes ételhőmérsékletet biztosítjuk). Borítékoló gyógyszereket írnak fel fájdalomcsillapításra - görcsoldó gyógyszereket (No-shpa, Drotaverine, Papaverine).

Flegmonás forma esetén szükség lehet antibiotikum adásra, súlyos stádiumban pedig műtéti beavatkozásra a szövődmények - bélvérzés, bélperforáció, akut hasnyálmirigy-gyulladás - kizárására.

A krónikus duodenitis kezelését a patológia okaitól függően végzik:

Giardiasis és helminthiasis kezelésére Flagil, Furazolidone, Khloxin gyógyszereket írnak fel.

A helicobacter pylori ellen antibiotikumokat használnak: Amoxicillin, Metronidazol.

Magas savassággal: sósav (Omeprazol, Ranitidin) és antacidumok (Almagel, Maalox, Phosphalugel) szekrécióját csökkentő gyógyszerek.

A burkolóanyagokat (De-Nol, Sulfakrat) a nyálkahártya védő funkcióinak fokozására használják.

A diétás táplálkozás biztosítása a betegség kezelésének kötelező eleme. Az 1. számú diétás táblázat (Pevzner szerint) használatos. Az etetést naponta 5 alkalommal, kis adagokban folyadékkal vagyjól lágyított étel. Az edények hőmérséklete nem haladhatja meg a 40°-42°-ot. Főtt vagy párolt sovány hús és hal ajánlott; zöldségek, gabonafélék. Zsíros hús és hal, sült ételek, füstölt ételek, konzervek, pácok, pácok, fűszeres fűszerek, fűszerek, alkoholos és szénsavas italok nem tartoznak ide.

A duodenitis a nyombél nyálkahártyájának gyulladása, amely széles körben elterjedt. Az első jelek megjelenésekor orvoshoz kell fordulni, és meg kell kezdeni a hatékony kezelést. Egy előrehaladott betegség sebészeti beavatkozáshoz vezethet.

Következő