Stevens-Johnson szindróma a betegség tünetei, mi ez

Előző

A Stevens-Johnson-szindróma az erythema multiforme súlyos stádiuma, amelyben buborékok képződnek a száj, a szem, a torok, a nemi szervek nyálkahártyáján, valamint a bőr és a nyálkahártya egyéb területein.

Tartalom

  • 1 Klinikai kép
  • 2 Diagnosztikai módszerek
  • 3 Terápiás intézkedések
  • 4 Szövődmények és prognózis

1 Klinikai kép

A betegség kialakulásának okai allergiák, amelyek antibiotikum vagy antibakteriális gyógyszer szedésének hátterében alakultak ki. Egy ilyen betegség kialakulhat az öröklődés hátterében. Ebben az esetben a szervezet önállóan küzd Steven Jones szindrómával.

Javasoljuk, hogy ismerkedjen meg vele

  • Hogyan határozzuk meg a dermatitist az arcon és a kezelési módszereket
  • Az allergiás kontakt dermatitisz külső tünetei és kezelési módszerei
  • Az allergiás dermatitisz tünetei és kezelése felnőtteknél és gyermekeknél

A betegség során testmérgezés és allergia kialakulása figyelhető meg.A betegség gyorsan fejlődik. Ugyanakkor a következő tünetek jelentkeznek:

  • magas láz;
  • izom- és ízületi fájdalom;
  • a száj nyálkahártyájának károsodása;
  • buborékok megjelenése.

A szemeket a kötőhártya-gyulladás típusa érinti, de a gyulladás allergiás jellegű. Ezután egy bakteriális elváltozás csatlakozik, amelynek hátterében a beteg általános állapota élesen romlik. Ezután apró fekélyek jelennek meg, a szaruhártya begyullad.

Ha a gyulladás átterjedt a nemi szervekre, akkor urethritist és vulvovaginitist diagnosztizálnak. A Stephen Jones-kór késői tünetei bőrelváltozásokkal járnak. A bőrön megjelenő hólyagok kerek alakúak és lila színűek. A foltok átmérője 1-5 cm. A hólyagok belsejében tiszta vizes folyadék vagy vér található.

Ha kinyitják, akkor az élénkvörös árnyalatú hibák a helyükön maradnak. Ezután egy kéreg jelenik meg. Leggyakrabban a Stevens Jones-szindrómát a törzsön és a perineumban diagnosztizálják. Ugyanakkor a beteg általános állapota megzavarodik. A betegnek a következő tünetei vannak:

  • láz;
  • szédülés;
  • gyengeség;
  • fáradtság

A fenti tünetek 2-3 héten belül jelentkeznek. Az orvosok a tüdőgyulladást, a hasmenést és a veseelégtelenséget sorolják a betegség szövődményei közé. A Stevens-Johnson-szindróma az esetek 10%-ában végzetes.

2 Diagnosztikai módszerek

A betegség diagnosztizálására különféle kutatási módszereket alkalmaznak. Az általános vérvizsgálat során a laboratóriumi dolgozók magas leukocitatartalmat, fiatal formáik jelenlétét, valamint az allergia kialakulásáért felelős speciális sejteket mutatják ki. Ugyanakkor az eritrociták ülepedésének sebessége nő.

betegség

Az ilyen jelenségek nem specifikusak, és bármilyen gyulladásos betegség esetén előfordulnak. A Stevens-Johnson-szindróma diagnosztizálásához biokémiai vérvizsgálatot végeznek (magas bilirubin, karbamid és aminotranszferáz szint).

A betegnek rossz a véralvadása. Ez a véralvadásért felelős fibrin fehérje alacsony tartalma miatt következik be. Ennek hatására megnő a fibrin lebontásáért felelős enzimek tartalma.

A vér teljes fehérjetartalma csökken. A szakemberek javasolják egy ilyen specifikus vizsgálat elvégzését immunogramként. Ez a diagnosztikai módszer lehetővé teszi a T-limfociták nagy mennyiségének és néhány specifikus antitest kimutatását a vérben.

Az orvos a beteg teljes vizsgálata után diagnosztizálja. A betegnek tájékoztatnia kell az orvost életkörülményeiről, étrendjéről, szedett gyógyszereiről, munkakörülményeiről, allergiájáról, aktuális állapotárólbetegségek, örökletes betegségek.

A kezelést a következők figyelembevételével írják elő:

  • a betegség kezdetének időpontja;
  • a betegséget megelőző különféle tényezők;
  • a bevett gyógyszerek listája.

A betegség külső tüneteinek felméréséhez a betegnek le kell vetkőznie. Az orvos megvizsgálja a bőrt és a nyálkahártyákat. A Stevens-Johnson-szindrómát gyakran összekeverik a Lyell-szindrómával és a pemphigus-szal.

A kapott eredmények alapján megfelelő kezelést írnak elő. A kérdéses szindrómával diagnosztizált beteg az intenzív osztályon kerül kórházba. A Stevens-Johnson-kórt általános és helyi terápiával kezelik. Az általános kezelési módszerben a betegnek nagy dózisú kortikoszteroid gyógyszereket, antihisztaminokat és antibakteriális gyógyszereket írnak fel.

3 Terápiás intézkedések

A betegség helyi kezelése a következő eszközökből áll:

  • fájdalomcsillapító oldatok és kenőcsök (erős fájdalom szindróma esetén);
  • antiszeptikus oldatok (az érintett területek kezelésére);
  • glükokortikoszteroid alapú kenőcsök;
  • epithelizáló gyógyszerek, amelyek hatása felgyorsítja az érintett elemek gyógyulását.

Más szervek elváltozásainak kezelése előtt szűk profilú orvosok segítségére van szükség, beleértve a szemészt, fül-orr-gégészt, kardiológust, pulmonológust, gasztroenterológust.

A Stevens-Johnson szindrómában szenvedő betegeknél gyakrabban írnak fel mellékvesekéreg hormonkészítményeket. Az adagot a test károsodásának mértéke figyelembevételével választják ki. A betegek általános jólétének javítására gyógyszereket adnak be. Ezután az orvos csökkenti a gyógyszer adagját. A kúra 1 hónapig tart.

A betegség súlyos lefolyása esetén a gyógyszert nem veszik be, mertszáj. Intravénásan adják be. Ebben az esetben folyékony hormonokat használnak. Az antigének eltávolítására a páciens testéből speciális gyógyszereket és vértisztítási módszereket (hemoszorpció, plazmaferézis) alkalmaznak.

A betegség enyhe formájával olyan tablettákat szednek, amelyek segítenek eltávolítani a méreganyagokat a testből a beleken keresztül. A szervezet mérgezésétől naponta 2-3 liter folyadék fogyasztása javasolt. A kezelés során gondoskodni kell arról, hogy az ilyen mennyiségű folyadékot időben eltávolítsák a szervezetből. Ellenkező esetben súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Hasonló állapotok csak akkor figyelhetők meg, ha a beteg kórházba kerül.

Ha szükséges, az orvos intravénás transzfúziót végez fehérjeoldatokból és plazmából. Ezenkívül a betegnek kalciumot és káliumot tartalmazó gyógyszereket is fel lehet írni. Antiallergiás gyógyszereket ("Suprastin") szednek, ha allergia alakul ki.

4 Szövődmények és prognózis

Ha a bőr nagy területeit érinti, akkor fertőző folyamat alakulhat ki. Ebben az esetben a szindróma kezelése antibakteriális szerek és gombaellenes szerek bevételéből áll. Bevehet "aktív szenet" (1 tabletta 10 kg-onként). Ezt a gyógyszert reggel éhgyomorra kell bevenni. Ne kezelje a Stevens-Johnson szindrómát anélkül, hogy orvosával konzultálna.

A bőrkiütések kezelésére speciális krémet használnak, amely mellékvesekéreg hormonkészítményeket tartalmaz. A fertőzés megelőzésére antiszeptikumokat használnak. A figyelembe vett szindróma bármely életkorban megfigyelhető. Férfiaknál gyakrabban diagnosztizálják, mint nőknél. Az orvos ajánlása alapján népi jogorvoslatok is alkalmazhatók.

A betegség kiújulásának megelőzése a különféle gyógyszerek és biológiai kiegészítők szedésének kizárásából áll. Korábbanorvoshoz kell fordulni. A Stevens-Johnson-szindróma kezelését az allergén típusának meghatározása után írják elő (allergiára való hajlam esetén). Az orvosok a patológia következő szövődményeit sorolják fel:

  • vakság, amely a másodlagos keratitis hátterében alakul ki;
  • az emésztőszervek szűkülete;
  • a húgyúti szűkület;
  • nyálkahártya betegségei;
  • tachycardia;
  • az epidermisz területének több mint 10%-át kitevő elváltozás.

A betegség prognózisa kedvező. Ez a betegség súlyosságától, a különféle szövődmények jelenlététől és a beteg immunitásától függ.

Következő

Olvassa el továbbá: