Ároktalp - okai, a betegség stádiumai, kezelés, fotó

A végtag bőrének reakcióját a hosszan tartó nedvességnek és hidegnek való kitettségre lövészárbnak nevezik.

A betegség az első világháború idején kapta a nevét, amikor a katonák, akik éjjel-nappal hideg és nyirkos lövészárkokban kénytelenek voltak, sokat szenvedtek ilyen sebektől.

Természetesen az árokláb nemcsak a katonaságnál figyelhető meg, hanem a teljesen békés szakmák képviselőinél is. Például erdei szarufák, téli horgászat szerelmeseinek, turistáknak, akik hosszú átmeneteket hajtanak végre anélkül, hogy megszáríthatnák cipőjüket és felmelegítenék a lábukat.

A léghőmérsékletnek nem kell feltétlenül negatívnak lennie az árokláb szindróma kialakulásához. A láb bőrének károsodása még alacsony pozitív hőmérsékleten is kialakulhat magas páratartalom mellett.

Tartalom

1 A fejlesztés okai
2 Klinikai kép
A károsodás 3 szakasza
4 Diagnosztikai módszerek
5 Kezelés

5.1 Kezelés népi gyógymódokkal

6 Megelőzés és prognózis

7 fénykép

A fejlesztés okai

Az árokláb az alsó végtagok bőrének sajátos hideg elváltozása. Traumatikus tényező nem csak az alacsony hőmérséklet, hanem a páratartalom is.

A hideg és a magas páratartalom ahhoz a tényhez vezet, hogy az erek erősen beszűkülnek, így a láb szöveteinek normális táplálkozása megzavarodik.

Klinikai kép

A lábak izomgyengesége az árokláb egyik tünete.

A betegség középpontjában a hideg arteritis és ideggyulladás áll, amelyek a normál vérkeringés megsértése miatt alakulnak ki.

Az árokláb tünetei lassan fejlődnek ki. A betegek megjegyzik a fájdalom megjelenését, a lábak izomgyengeségének növekedését, a lábak és a lábízületek duzzadását, a trofikus rendellenességeket.

A sérült végtagok vizsgálatakora láb bőrének színe megváltozik. A szindróma kezdeti szakaszában a bőr nagyon sápadt, nedves és hideg. Előrehaladott esetekben a láb bőre kékes színűvé válik.

Az árokláb szindróma első szakaszában a pulzus jelentős gyengülése figyelhető meg, a láb nagy artériáin mérve. Végül a pulzus hallása teljesen megszűnik.

Az ároklábat nem jellemzi a betegség látens periódusának jelenléte, vagyis nincs intervallum a hideghatás és a tünetek megjelenése között. A sérülés másik jellemzője, hogy a hideg okozta elváltozások először az izmokat és az idegeket érintik, majd csak azután a bőrt.

A betegek a lábuk zsibbadásáról panaszkodnak. Amikor megpróbálja felmelegíteni a lábakat, fájdalom léphet fel, amely gyakran éjszaka súlyosbodik.

Általában a betegség mindkét lábát egyszerre érinti. Néha a betegség tünetei a kezeken is megfigyelhetők. A szindróma későbbi szakaszaiban kifejezett vegetatív-szenzoros polineuritis alakul ki, amely a kéz izomerejének csökkenésében, a mobilitás korlátozásában, az ujjízületek deformációjában nyilvánul meg.

A károsodás szakaszai

Az árok lábánál a sérülés súlyosságának négy fokozatát szokás megkülönböztetni:

A szindróma első szakasza 12-15 napig tartó hidegben alakul ki. Gyakran előfordul azonban, hogy ennek a hidegsérülésnek az első stádiuma már a nedvességben és hidegben való tartózkodás 3. napján kialakul. Ebben a szakaszban a betegek spontán fájdalmat észlelnek a lábakban, paresztéziákat. Különösen erős fájdalmak érezhetők a lábujjakban, ezért a betegeknek szokása, hogy csak a sarkukon járnak.

A szindróma első szakaszában a lábak érzékenysége károsodik. Az Achilles-reflex gyakran eltűnik. Ez a reflex a láb vádli izomzatának összehúzódásából és a lábfej hajlításából állenyhe kalapácsütés a sarok inára. Ezenkívül a betegek izomgyengeségre panaszkodnak, azonban ebben a szakaszban nem figyelhetők meg az artériákban és a szubkután vénákban bekövetkező változások.

A szindróma második szakasza gyorsan felváltja az elsőt. Az árok lábfejlődésének ebben a szakaszában lévő betegeknél az ödéma megjelenése figyelhető meg. A láb bőre enyhén hiperémiás, a lábujjak különösen kipirosodtak. Néha a bőrpír átterjed az alsó lábakra és a combokra.

Az árokláb leírt megnyilvánulásai visszafordíthatók. Ezért a szindróma 1. vagy 2. stádiumában szenvedő betegek kezelése szinte mindig sikeres.

Az árokláb-szindróma harmadik szakasza ritkán alakul ki, mivel a betegeknek általában van idejük korábban orvoshoz fordulni. Kezelés hiányában, valamint a hideg és a nedvesség hosszú távú hatása a sérült lábbőrre vérzéses vagy kocsonyás tartalmú hólyagok képződnek.

A hólyagok leggyakrabban az ujjakon vagy a talphajlat területén képződnek. A buborékok felnyitása után sűrű szerkezetű fekete sebek keletkeznek. Ezek a nekrózisos területek mélységben és szélességben is növekedhetnek. A pörkök kilökődésének helyén mély fekélyek képződnek, amelyek nehezen kezelhetők és sokáig nem gyógyulnak. A lábkárosodás ezen szakasza közepes súlyosságú betegségekre utal.

A szindróma legsúlyosabb negyedik szakasza rendkívül ritkán alakul ki. A betegség ezen szakaszában a láb szöveteinek mély nekrózisa alakul ki. A betegséget gyakran bonyolítja egy kapcsolódó anaerob fertőzés vagy nedves gangréna kialakulása.

Diagnosztikai módszerek

Az árokláb diagnosztizálása a szindróma klinikai megnyilvánulásainak tanulmányozása alapján történik. Ezenkívül a jellegzetes anamnézis diagnosztikai jellemző - a hosszú hidegben tartózkodás nedves cipőben.

Kezelés

Az árok kezelésébenlábak a szindróma első vagy második szakaszában, szükség van a fájdalom enyhítésére, a szöveti táplálkozás zavarának megszüntetésére, a mikrokeringés helyreállítására.

Óvatosan fel kell melegíteni a lábat, meg kell szárítani a cipőt. Ne támasztja lábát hőforrásnak, és ne használjon más aktív melegítési módszert.

A kezeléshez értágító szereket használnak.

A betegnek úgy kell feküdnie, hogy a lábak kissé a fej felett legyenek. Biztosítani kell a melegben és a szárazságban való tartózkodást. Karcolások vagy a lábbőr egyéb sérülései esetén sürgős tetanusz elleni szérum beadása szükséges

A fájdalom csillapítására novokain blokádokat írnak fel. Ezenkívül a betegeknek értágító szereket kell szedniük.

A szindróma harmadik vagy negyedik stádiumában lévő lábfej kezelésében reopoliglukin infúzióra van szükség. Szigorúan nem ajánlott felnyitni a hólyagokat a nagy fertőzésveszély miatt. Kórházi körülmények között lehetőség van a buborékok pontozásával eltávolítani a tartalmukat.

Kifejezett nekrotikus elváltozások vagy gangréna kialakulása esetén a károsodás mértékétől függően az ujjak vagy akár az egész láb amputációjához kell folyamodni.

Kezelés népi gyógymódokkal

Az árokláb kezelésének népi módszereit óvatosan és csak a választott módszer kezelőorvosának jóváhagyása után kell alkalmazni.

A tölgyfakéreg-főzet hozzáadásával készült kontrasztfürdők használhatók a szindróma kezelésére az 1-2. Az egyik medencébe meleg (nem forró) vizet, a másikba hideg vizet öntünk. Mindkét medencébe tölgyfa kéreg infúziót adnak. A lábakat felváltva meleg és hideg vízbe merítjük.
A szövetekben a mikrokeringés gyors helyreállítása érdekében az ároktalpú szövetekben hasznos vadgesztenye tinktúrát szedni alkoholon - naponta kétszer 20 cseppet.

Megelőzés és prognózis

A lábfej kialakulásának megelőzése a szűk cipő viselésének kizárásából, a csizmák és cipők szárazon tartásából, valamint a gyakori zoknicseréből áll.

A szindróma 1-2 stádiumának prognózisa kedvező. Amikor szövődmények alakulnak ki, nem mindig lehet elkerülni az amputációt.

Fénykép

Következő