Gennyes mandulagyulladás (paratonsillaris tályog): okok, tünetek, kezelés

Előző

A gennyes mandulagyulladás (paratonsillaris tályog) az akut mandulagyulladás szövődménye. Paratonsillaris tályog esetén a peritonsillaris régióban gennyes tályog lép fel, aminek következtében a mandulagyulladás fő tünetei mellett a betegnek magas hőmérséklete (39-40°C), mérgezése, nyirokszaporodása is jelentkezik. csomópontok és egyéb tünetek, amelyekről az alábbiakban fogunk beszélni.

Kórélettan

A gennyes mandulagyulladás általában az akut follikuláris mandulagyulladás előfordulásával kezdődik, paratonsillitissé halad, és paratonsillaris tályog kialakulásához vezet.

Egy alternatív elmélet a Weber-mirigyek érintettségét jelenti, amelyek nyálmirigyek csoportja, amelyek közvetlenül a lágy szájpadlás mandula régiója felett helyezkednek el. Úgy gondolják, hogy ezek a mirigyek kisebb szerepet játszanak a mandulák területének megtisztításában az ott felhalmozódott "szeméttől". A szövetelhalás és gennyképződés tályog kialakulásához vezet a mandulakapszula, a garat oldalfala és a paratonsillaris tér között. A hegesedés és a kiválasztó utak elzáródása következtében genny halmozódik fel a szövetekben, és előrehalad a gennyes tályog kialakulása.

Járványtan

A mandulagyulladás elsősorban a gyermekek betegsége. A paratonsillaris tályog általában tizenéveseket és fiatal felnőtteket érint, de fiatalabb gyermekeknél is előfordulhat. Ez a kép azonban változhat. Egy izraeli tanulmány kimutatta, hogy a paratonsillaris tályogban szenvedő 40 év felettiek külön csoportja a betegség súlyosabb tüneteivel és hosszabb kezelési ciklussal rendelkezik. A mandulagyulladást nem mindig előzi meg ez az állapot, és néha a korábbi megfelelő antibakteriális terápia ellenére is előfordul. Megállapították, hogy a dohányzás kockázati tényező a gennyes mandulagyulladás kialakulásában.

A paratonsillaris tályog leggyakrabban november-decemberben ésÁprilis-május, amely egybeesik a streptococcus pharyngitis és az exudatív mandulagyulladás legmagasabb előfordulási gyakoriságával.

A gennyes mandulagyulladás okai

Leggyakrabban a paratonsillaris tályog a következő kórokozókkal való fertőzés eredményeként fordul elő:

  • Piogén streptococcus (Streptococcus pyogenes)
  • Staphylococcus aureus (Staphylococcus aureus)
  • Haemophilus influenzae (Haemophilus influenzae)
  • Anaerob szervezetek: Prevotella, Porphyromonas, Fusobacteria és Peptostreptococcusok.

A paratonsillaris tályog a fertőző mononukleózis szövődménye is lehet.

Tünetek

  • súlyos torokfájás (egyoldalúvá válhat)
  • magas testhőmérséklet - 39-40 ° C
  • fokozott nyálfolyás
  • rossz lehelet
  • fájdalmas nyelés
  • triszmus (szájnyitási problémák)
  • hangváltozás a garat duzzanata és a triszmus miatt
  • fájdalom a fülben az érintett oldalon
  • az occipitalis izmok merevsége (a nyaki izmok merevsége)
  • fejfájás
  • általános rossz közérzet

Diagnosztika

Az esetek kétharmadában a gennyes mandulagyulladás diagnózisát a triszmus bonyolíthatja, mivel a beteg nehezen tudja kinyitni a száját. A vizsgálat során az orvos megvizsgálja a paratonsillaris tályog alábbi lehetséges jeleit:

  • rossz lehelet
  • fokozott nyálfolyás
  • testhőmérsékletet mér
  • érzékenység és az azonos oldali nyaki nyirokcsomók növekedése
  • lehet torticollis
  • egyoldali kitüremkedés lehet, általában az egyik mandula fölött és oldalán
  • néha lefelé figyelhető meg a kiemelkedés
  • előfordulhat az érintett mandula mediális elmozdulása, valamint előretolódása
  • a mandulák kipirosodhatnak, megnagyobbodtak és fedettek lehetnekváladék
  • az elváltozás következtében a nyelv elmozdul
  • kiszáradás jelei figyelhetők meg
  • légúti elzáródás fordulhat elő (ritkán)
  • a tályog hirtelen felszakadása a garatban aspirációhoz vezethet (ritka)

A peritonsillaris tályog gyanújával rendelkező beteget még aznap be kell küldeni fül-orr-gégészhez (ENT).

Diagnosztikai eljárások

  • A beteg kezdeti vizsgálata.
  • A számítógépes tomográfia (CT) általában nem szükséges, de alkalmazható atipikus esetekben, például alsó pólusú tályog esetén, vagy ha magas a tályog disszekciójának és elvezetésének kockázata, például coagulopathia esetén. Bonyolult esetekben CT-re lehet szükség az orvos intézkedéseinek összehangolása érdekében a tályog drenázsa során.
  • A glossitissel járó paratonsillaris tályog egyetlen esettanulmányában az ultrahang hasznosnak bizonyult a diagnózisban.
  • A fertőző mononukleózis szűrésének alkalmazását alátámasztó bizonyítékok kétértelműek. Egy tanulmány kimutatta, hogy a gennyes anginában szenvedő betegek mindössze 4%-ának volt pozitív a fertőző mononukleózisa ezzel a diagnosztikai eljárással (valamennyien 30 év alattiak voltak).

Kezelés

A gennyes mandulagyulladást kétféleképpen kezelik:

  • Gyógyszerek
  • Sebészet

    • Gennyes mandulagyulladás kezelése gyógyszerekkel

    • A kiszáradás korrigálásához további folyadékok intravénás beadására lehet szükség csepegtető segítségével.
    • A fájdalom enyhítésére fájdalomcsillapítókat írnak fel.
    • A fertőzés visszaszorítására intravénás antibiotikumokat alkalmaznak.
    • A penicillin, a cefalosporinok, az amoxicillin + klavulánsav és a klindamicin a leggyakrabban használt antibiotikumokparatonsillaris tályog kezelésében. Egyes esetekben a metronidazol penicillinnel kombinálva hasznos lehet.
    • Ritka esetekben intravénás immunglobulinokat alkalmaznak (például pyogenic streptococcus esetén).
    • Tanulmányok azt is kimutatták, hogy az intravénás szteroidok egyszeri adagjai, valamint az antibiotikumok alkalmazása hasznos lehet. Segíthetnek csökkenteni a tüneteket és felgyorsítani a gyógyulást.

    Gennyes mandulagyulladás sebészeti beavatkozása

    • A gennyes mandulagyulladás kezelésében az antibiotikumok önmagukban általában nem elegendőek. Az antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek megjelenése miatt a legtöbb esetben a műtét a legjobb megoldás.
    • Az akut paratonsillaris tályog sebészeti kezelésében elfogadható lehetőségnek számít a tályog átszúrása, bemetszése és drenázsa, valamint a mandulák eltávolítása (mandulaműtét).
    • Ha a műtét sikertelen volt, vagy a tályog nehezen elérhető helyen van, az orvosok ultrahangos vizsgálatot alkalmazhatnak, amely segíthet a cselekvésük helyes irányba terelésében.
    • Ha a beteg krónikus és visszatérő mandulagyulladásban szenved, általában egy idő után mandulaműtétet végeznek.
    • Egyes sebészek ragaszkodnak a mandulák azonnali eltávolításához a paratonsillaris tályog kezelése során. Az esetsorozat-elemzés eredményeként a gyermekkori paratonsillaris tályog kezelésében nem találtunk szignifikáns különbséget a vérveszteség felépülésének időtartamában, a műtét időtartamában vagy a posztoperatív szövődményekben az azonnali mandulaműtét és a késleltetett mandulaműtét között.

    Komplikáció

    • A tályog átterjedhet a nyak mélyebb szöveteibe, és nekrotizáló fasciitishez vezethet. A fertőzés a parafaringeális térből anatómiai úton terjedhetmediastinitis, szívburokgyulladás és pleurális folyadékgyülem okoz.
    • Légúti elzáródás (ritka).
    • A paratonsillaris tályog kiújulása.
    • Vérzés a mandulák eltávolítása miatt.
    • A halál aspirációból, a légúti elzáródásból, a nagy erek eróziójából vagy a mediastinum kitágulásából eredhet.

    Előrejelzés

    • A visszaesések gyakorisága rosszul meghatározott, de körülbelül 9-22%.
    • Relapszus fordulhat elő mandulaműtét után (ritka).

    Megelőzés

    • Tanulmányok kimutatták, hogy a mandulagyulladás antibiotikus kezelésének előnyei szerények, és sok betegnek kezelésre van szüksége a gennyes mandulagyulladás megelőzésére. Egy kanadai tanulmány kimutatta, hogy az akut torokfájásban szenvedő betegek 30%-a igényel antibiotikumos kezelést.
    • A gyermekek antibiotikum-felírásának 50%-os csökkenése nem jár együtt a paratonsillaris tályogos kórházi kezelések számának növekedésével.
    • Az antibiotikumok mandulagyulladásra való alkalmazásáról itt tájékozódhat - Antibiotikumok mandulagyulladásra. Melyikre van szükség és érdemes venni?
    Következő

    Olvassa el továbbá: