Hol van az emberben a vakbél, annak funkciói és betegségei

Előző

A vakbél a vastagbél kezdeti része, egy zacskószerű képződmény, amely az ileocecalis billentyű alatt helyezkedik el.

A vakbél szabad kupolája a medence felé néz. Különböző embereknél a hossza 3-8 cm, szélessége 4-7 cm. Általában minden oldalról peritoneum borítja, de előfordulhat, hogy a hátsó részen nincs peritoneális borítás. Ritkán van mesenterium, ami befolyásolja kóros mozgékonyságát.

A vermiform függelék egy függelék, amely a vakbél kupolájából nyúlik ki. Hossza 2-13 cm, átmérője 3-4 mm. A folyamat a jobb oldali csípőfossában helyezkedik el, és a vakbél mesenteriumán keresztül kapcsolódik a cecumhoz és az ileum terminális részéhez. Ez az elhelyezkedés azonban nem állandó, egyeseknél a vakbél a vakbél mögött is elhelyezkedhet, a hashártya borítja, vagy savós hártya hiányában extraperitoneálisan feküdhet. A függelék szabad vége lefelé és mediálisan a határvonalhoz irányul, leereszkedik a kismedencébe. Minden oldalról vastagbélsávok veszik körül. Nyálkahártyájában nagy mennyiségű limfoid szövet található.

Egyes esetekben a bél hátsó falát vastagbél fascia borítja, amely szoros rögzítést biztosít retroperitoneális szövettel és parietális fasciával. Ez az anatómia nehézségeket okoz a sebészeti beavatkozások során. A vakbélredők a vakbelet a parietális peritoneummal kötik össze.

A vakbél és a vékonybél találkozásánál ileo-intesztinális papilla található, amely az izomszövettel együtt anti-reflux mechanizmust alkot, melynek fő feladata, hogy megakadályozza a vastagbélből származó táplálék visszajutását a vékonybél.

Az anatómia jellemzői nagymértékben meghatározzák a különböző klinikai jellemzőketrák tünetei A vastagbél különböző szakaszainak anatómiája alapot ad a képződmények klinikájának, diagnózisának és terápiájának mérlegeléséhez, figyelembe véve a szerkezet összes jellemzőjét.

Funkciók

A bél falának szerkezete megegyezik a vastagbél falával. A nyálkahártyán vannak kisebb redők, amelyek billentyűknek néznek ki, és sok izomrostjuk van, valamint egy magányos redő. A nyálkahártya Lieberkün-mirigyeket, valamint serlegsejteket tartalmaz.

A szerv részt vesz az emésztésben. Fő feladata a chyme folyékony összetevőjének felszívódása. A vakbélnek fontosabb funkciói vannak: vastagságában sok tüsző található, amelyek megvédik a szervezetet az idegen anyagoktól.

Betegségek

Kis mérete ellenére ez a szerv hajlamos súlyos betegségekre.

Gyulladás

A bélgyulladás vagy tífitisz a vakbélgyulladáshoz hasonló tünetekkel jár. A különbség csak a fájdalomérzet előfordulásában van. A betegség kialakulását elősegíti a széklettömegek hosszú távú pangása, ami hozzájárul a bélflóra kialakulásához. A patológia akkor fordul elő, amikor a fertőzés az akut fertőző betegségek folyamatában szaporodik. Lehetőség van arra is, hogy a gyulladás a közeli szervekből vérrel a vakbél felszínére költözzön. A gyulladás egy idő után étkezés után jelentkezik fájdalommal a csípőrégióban. A fájdalom mozgás közben fokozódik, hosszan tartó függőleges vagy vízszintes helyzetben, az ágyéki régióban. A betegek olyan tüneteket tapasztalnak, mint a hasi korgás, puffadás, puffadás, böfögés, hányinger, hasmenés és csökkent étvágy. Az exacerbáció időszakában a betegek hasa kitágult, a has elülső része nem feszül, a vakbél fájdalmas, tömörödött, mozgatható, duzzadt.

A tífusz kezelésének két típusa van: tüneti és etiológiai. Ha a betegnek fertőző jellegű gyulladása van, akkor őantibakteriális szerek javallt. Ezenkívül a betegnek szigorú diétát írnak elő, bélmasszázst, helyi termikus eljárásokat és enzimkészítményeket írnak elő emésztési zavarok esetén. Az időben történő kezeléssel, amelyet kizárólag orvos ír fel, a prognózis meglehetősen kedvező.

Vakbélgyulladás

A gyulladásos betegségek közé tartozik a vakbélgyulladás. A vakbélgyulladás tüneteit fájdalom jellemzi, amely kezdetben az epigasztrikus régióban lokalizálódik, majd a jobb csípőrégióba költözik. Feszültség van a jobb oldali hasfal izmaiban. Hányinger és hányás, székletváltozások: székrekedés és hasmenés is megfigyelhető. A betegek lázról, általános gyengeségről panaszkodnak.

A vakbélgyulladást műtéti úton kezelik. A legfontosabb a beteg időben történő kórházba helyezése, hiszen néhány napon belül a vakbél megtelik gennyel, és hashártyagyulladás alakulhat ki.

Rák

A vakbélrák az összes többi béldaganat 40%-át teszi ki. Ennek a patológiának a veszélye abban rejlik, hogy a betegség tünetei a korai szakaszban nem jelentkeznek. Az első tünet általában a vér megjelenése a székletben. Ez vérszegénységhez vezet. A vér megjelenését különféle okok miatt is megfigyelik, ezért a betegeknek további vizsgálatra van szükségük, amely lehetővé teszi a pontos diagnózist. A rák kimutatására irányuló kutatást minden vérszegénységben szenvedő személy esetében el kell végezni, ha nem találják meg az előfordulásának okát.

A rák későbbi stádiumában a betegek olyan tünetekre panaszkodnak, mint a jobb csípőtáji fájdalom, étvágytalanság, emésztési zavarok, amelyek kimerültséghez és fogyáshoz vezetnek. A májban metasztázisok esetén mechanikus sárgaság, valamint cachexia és hepatohemalia lép fel.

A vakbél rosszindulatú képződményei esetén sebészeti beavatkozás szükséges. Előtta műtét során gondosan megvizsgálják a vakbelet, hogy meghatározzák a műtéti beavatkozás terjedelmét. A műtét során a bél érintett részét eltávolítják. Alapvetően a műtét nem igényel kolosztómiát. Ez az igény extrém helyzetekben merül fel, ha a műtétet a betegség késői stádiumában végzik, intenzív vérzésekkel kísérve, valamint bélelzáródás vagy bélperforáció esetén. A műtét során eltávolítják a daganatos folyamat által érintett nyirokcsomókat és más lágy szöveteket.

A műtét után sugárzást vagy kemoterápiát végeznek a patológia megismétlődésének csökkentése érdekében. Ha a radikális kezelés bizonyos okok miatt nem hajtható végre, akkor a beteg életének meghosszabbítása és minőségének javítása érdekében kemoterápiát írnak elő.

A vakbél rosszindulatú képződményeivel a leghatékonyabb kezelés a betegség korai szakaszában van, ami a legtöbb esetben lehetővé teszi a teljes gyógyulás elérését. Ezért az első tünetek megjelenésekor nagyon fontos, hogy időben forduljon orvoshoz.

Adenokarcinóma

Az adenokarcinóma a vakbél üregében a rosszindulatú béldaganatok leggyakoribb patológiája. Az 50-60 éves kort betöltöttek veszélyeztetettek, de fiatal korban is előfordulhat a betegség. Az adenokarcinóma kialakulását a következő okok okozzák:

a növényi termékek elégtelen tartalma az étrendben, túlsúlyban a liszt és a zsíros ételek;
genetikai hajlam;
öreg kor;
munka azbeszttel;
papillomavírus fertőzés;
a kémiai összetevők és a gyógyszerek hatása;
feszültség;
elhúzódó székrekedés;
vakbélpolipok és vastagbélgyulladás, krónikus fisztulák és boholyos daganatok.

Az adenokarcinóma számos tényező jelenlétében alakulhat ki.

A kezelést sebészeti módszerekkel, kemoterápiával és sugárterápiával végzik. Radikális kezelés után a betegek 70%-ának várható élettartama 5 év vagy több. A túlélés a folyamat szakaszától függ.

Blastoma

Ez egy differenciálatlan vagy rosszul differenciált, embrionális eredetű rosszindulatú daganat. A blastomát a túlzott és kóros szövetnövekedés jellemzi, amely deformált sejtekből áll, amelyek elvesztették eredeti funkciójukat. Még bizonyos tényezőknek való kitettség megszűnése után is szaporodnak. A dlastomák behatolnak a szövetekbe, károsítják a vérképző rendszer edényeit, amelyek kóros sejteket terjesztenek a testben. Így megy végbe a metasztázis folyamata.

A dlastoma előfordulásának fő okát olyan megsértéseknek tekintik, amelyek a sejt génjében lévő DNS-molekulát érintik különböző rákkeltő anyagok hatására, amelyek mutációk formájában genetikai változásokat váltanak ki. Úgy gondolják, hogy a rosszindulatú daganatok mintegy 75%-át a külső környezet kémiai hatásai okozzák. A blastoma mintegy 40%-a a dohánytermékek égéstermékeiből, 30%-a élelmiszerekben található vegyi anyagokból, 10%-a pedig egyes termelési területeken használt vegyületekből jön létre. A rákkeltő anyagokat tekintik a legveszélyesebbnek, amelyeket szerves és szervetlen vegyi anyagokra osztanak. A fizikai típusú rákkeltő anyagok közé tartozik a vegyi anyagok radioaktív sugárzása, a röntgensugárzás és a megnövekedett dózisú ultraibolya fény.

A sugárkezeléshez kemoterápiás módszert, sugárterhelést, valamint sebészeti beavatkozást alkalmaznak. A terápia megválasztása a beteg életkorától, a patológia stádiumától és lokalizációjától függ.

Következő