Csináld magad rádiójavítás készüléktől javításig

Tartalom:

Tipikus rádiókészülék
A rádióvevő rezonancia áramköre
A rádióvevő nagyfrekvenciás erősítője
A rádióvevő köztes frekvenciájának keverője és erősítője
Rádiódetektor
A rádióvevő alacsony frekvenciájú erősítője
Rádióvevők javítása

Ma a rádióvevőkről fogunk beszélni. Megnézhet egy videót egy régi, 1960-as Volga autórádióról a YouTube-on, de a modern külföldi analógok csak elemalapjukban különböznek egymástól. A lámpatechnológia azért jó, mert képet ad az embernek az eszköz működéséről. A barkácsolt rádiójavítás hiábavaló és reménytelen tevékenységgé válik, ha a mester nem tudja nagyon jól, mit csinál. Az embert már nem lepi meg annyira a tény, hogy a fogkoronák az erős jel érzékelőjeként szolgálhatnak a fülben üllő formájú oszloppal, ha tudja, mi az amplitúdómoduláció, és hogyan választják ki az állomás sugárzó csatornáját. ebből. A tipikus rádióvevő sémájába való behatolás nélkül a szöveg szűk fókuszú szakemberek olvasmányává válna, amely nem érdekli az olvasók széles körét.

Tipikus rádiókészülék

A rádióvevő rezonancia áramköre

Bármely rádióvevő egy bemeneti fokozattal kezdődik, amely a kívánt hullámra van hangolva. Az antenna viszonylag széles sávú eszköz, és meglehetősen sok csatornát fog fel. Ahhoz, hogy megtalálja, amire szüksége van ezen üzenetek között, szüksége van valamiféle kapura, amelyen csak a hasznos jel fog áthaladni. A rezonanciakontúrok egy ilyen portál. Az elmélet nem fontos, a következő tények fontosak számunkra:

A rezonanciaáramkör a spektrum teljes tömegét csak egy keskeny szakaszon engedi át, amelynek szélessége a csatorna által elfoglalt sávhoz van igazítva. Pl. amplitúdómodulációval ez kb. 10 kHz. SzintA normalizált gráf 0,7-es szintjén lévő karakterisztika pontosan ekkora méretű a vízszintes tengely mentén. Az amplitúdó-frekvencia karakterisztika alakját az áramkör típusa határozza meg.

A legegyszerűbb esetben a rezonanciakört párhuzamosan kapcsolt induktivitás és kapacitás alkotja. Ez azonban nem az egyetlen lehetőség. Az áramköri frekvencia beállítását varicaps (változó kapacitású kondenzátor) végzi. A durva csatornaválasztás mechanikus kapcsolóval vagy tranzisztoros gombokkal történik. Azaz a DV, SV és VHF rezonanciakontúrjai fizikailag különböznek, mert a varikap kapacitásának változása miatt egyik sem tud minden tartományhoz alkalmazkodni.

A rezonanciaáramkör egy passzív elem, amely nem hordoz nagy elektromos terhelést, ezért ritkán szakad meg. A meghibásodást egyszerűen nyomon követheti:

ha csak egy tartomány nem működik, akkor a probléma pontosan a keverőhöz tartozó részben van (lásd alább a nagyfrekvenciás erősítőről);
ha éppen ellenkezőleg, csak egy tartomány működik, akkor valószínűleg elromlott a kapcsoló, lehet mechanika és tranzisztoros kulcs is.

A nehézséget az is jelenti, hogy a rezonáns áramkörök kimenetén a nagyfrekvenciás feszültség mérhető lesz, mivel egy tipikus multimétert nem ilyen alkalmazásra terveztek. (Lásd még: Csináld magad tranzisztoros rádióvevő)

A rádióvevő nagyfrekvenciás erősítője

A nagyfrekvenciás erősítő a bejövő jel amplitúdóját a keverő normál működésének szintjére növeli. Tekintettel arra, hogy a kimeneti frekvencia az úton halad, és nagyságrenddel eltér a DV és a VHF esetében, nem lehet elektronikus rádióáramkört végrehajtani egy tranzisztoron vagy mikroáramkörön. Ezért az FM és más frekvenciák bemeneti kaszkádjait szokás felosztani. Ez azonban vonatkozik a régi és a modern modellekre is. A nagyfrekvenciás erősítő nem szelektívlánc, vagyis szélessávú eszközről van szó. Megmagyarázni meglehetősen egyszerű. Ha a rádióvevő ezen a helyén szűrők helyezkednének el, akkor azokat a bemeneti rezonanciaáramkörökkel együtt kellene építeni. És ez nem csak kényelmetlen, hanem bonyolítja az elektromos áramkör felépítését is.

A rádióvevő köztes frekvenciájának keverője és erősítője

Az érzékelő normál működéséhez rögzített frekvenciájú jel vétele szükséges. Az FM 10,9 MHz (frekvenciamoduláció), DV és SV esetén pedig 450 kHz (amplitúdómoduláció). Ehhez a bemeneti hullámot összekeverik a helyi oszcillátor (a nagyfrekvenciás referencia rezgések generátora) frekvenciájával, ami különbséget eredményez a kimeneten, amelynek értékeit fent adtuk meg. A lokális oszcillátor és a keverő lényegében egy tranzisztoron vagy mikroáramkörön lévő erősítők, de ha az elsőnél van beállított generálási küszöb, akkor a második lineáris üzemmódban működik. Ha tágabban beszélünk, akkor az egész vevőegység ilyen típusú kaszkádokra épül. Ez magában foglalja a nagyfrekvenciás erősítőket és a közepes frekvenciájú erősítőket, amelyekre az alábbiakban kitérünk.

Rádiódetektor

A frekvencia stabilizálását követően a rádióvevő kinyeri belőle az adóállomás hasznos információit. Ez detektorokban történik. Mindkét kaszkád diódára, tranzisztorra vagy mikroáramkörre épül, a különbség az, hogy mit csinálnak a benne lévő rezgésekkel. Az amplitúdómodulációval hasznos információk kerülnek a feszültségtartományba. Tehát a legegyszerűbb dióda le tudja vágni a negatív részt, és a borítékot egy RC áramkörön történő szűrés után kapjuk meg. Így működik a legegyszerűbb amplitúdódetektor. A frekvenciaváltozat például diszkriminátorra van szervezve. Ez egy olyan készülék, amelyben az amplitúdó-frekvencia karakterisztika csúcsa a rezonanciára esik (10,9 MHz), a szélek felé pedig csökkenés tapasztalható. Az eredmény egy hasznos jel.

A jel torzulásainak és torzulásainak elkerülése érdekében a jelnek abszolút szimmetrikusnak kell lennie a vivőhöz képest. De a való életben a jármű mozog, a Doppler-effektus és egyéb árnyalatok miatt a jel oldalra megy. Itt jön képbe az automatikus frekvenciahangolás. Ez a kaszkád hatással van a rezonáns áramkörökre és a heterodinokra, hogy a vétel normális maradjon. A működési elv általában a bejövő jel szimmetriájának értékelésén alapul. Bármely spektrum visszaverődik a hordozójáról. Egy oldalsáv van kivétel, de a háztartási rádióvevőkben még mindig ritkán használják.

Ha úgy adódik, az adó energiájának megtakarítása érdekében gyakran levágják a vivőt, csak a pilotjel marad meg, de békés célból ezt általában nem teszik meg, mivel bonyolítja a vevő kialakítását. Bár maga a módszer minden bizonnyal progresszív, és a jövő egyértelműen mögöttük van.

A rádióvevő alacsony frekvenciájú erősítője

Az alacsony frekvenciájú erősítő általában a legfelelősebb alkatrész, mert a halk beszédre és a zenére nincs szükség a vásárlóknak. A rádióvevő e kaszkádja könnyen megtalálható, mert itt találhatók a legerősebb mikroáramkörök és tranzisztorok, amelyek vaskos alumínium radiátorokkal vannak felszerelve. Bármi legyen is az elemalap, ahhoz, hogy a rádió megfelelően sikítson, energiát kell költenie, és ennek egy része hőként eloszlik. Erre valók a radiátorok.

A rádióvevőknek két vagy több csatornája van. Ez sztereó vétel esetén érvényes. A csatornák jobbra és balra osztása elfogadott a frekvenciamodulációval történő műsorszórásban, ez a VHF tartomány, beleértve az FM-et is. Az információ titkosításának módja más, és ez nem olyan fontos, amikor a rádióvevők önjavításáról van szó. A kisfrekvenciás erősítő általában egy közös kaszkád, ahol az amplitúdódetektorból érkező információ azonnal ésfrekvencia - a sztereó jelenlétének meghatározására szolgáló rendszeren keresztül. (Lásd még: Csináld magad rádióvevő)

Rádióvevők javítása

Általános esetben a teljes rádióvevőt kaszkádokra kell osztani. A sémák célját már leírtuk. A tápegységekről egy szó sem esett, mert ezt a témát már tárgyaltuk. A csöves rádiókhoz nagyobb számú különböző címletre van szükség. Különösen a lámpák katódjait 6,3 St feszültséggel melegítik. Egyébként a kaszkádok hatékonysága ebben az esetben pontosan az elektródák sötétben való világítása alapján értékelhető. Meg kell várni, amíg a rádióvevő felmelegszik, majd a lámpa kikapcsolásával ellenőrizni kell a vöröses visszaverődéseket. Ott könnyen megértheti, hol van a bontás. Az égett lámpák általában elfeketednek. Teljesen hétköznapi stílusban ragyoghatnak. Ebből a szempontból a csöves rádióvevő javítása egyszerűbb, mint egy moderné.

Amint logikai részekre osztják a készüléket, már nagyjából meg lehet mondani, hogy pontosan hol van a hiba. A rádióvevő készülék gyakran tartalmaz vezérlő érintkezőket, más kérdés, hogy mögötte hol található információ. Úgy gondoljuk, hogy ha kívánja, valami megtalálható egy speciális fórumon vagy egy műszaki könyvtárban. Ma már nem elfogadott, mint a régi szép időkben, hogy a rádióvevőt részletes elektromos áramkörrel látják el, így mindenki képes valamire. Hibridelektronika esetén a teljes készülék egy mikroáramkörből állhat, egyedül csak a kisfrekvenciás erősítő állhat fenn. Ebben az esetben új rádióvevőt kell keresnie.

Más esetekben lehetőség van mind a tranzisztoros rádióvevők javítására, mind a csöves rádióvevők javítására. Ez utóbbit nem szabad leszámítani. A zenészek továbbra is előnyben részesítik a csöves erősítőket.

Tehát a "csináld magad" rádiójavítást végzika következő sémát:

A készülék szétszerelése a belső állapot felmérésére, ellenőrzése.

Az elektromos áramkör szétválasztása logikai részekre.

Dokumentáció keresése a rádióvevőn az elérhető csatornák szerint.

Rádióamatőrök felmérése a témával foglalkozó fórumokon.

Mi törhet el? Ha a régi készülékekről van szó, először is letisztítjuk a port és megnézzük a telepítést, ellenőrizzük a pályákat. Ha a készülék enyhe kopogását a rádióvevő hangszóróinak recsegése fejezi ki, akkor nagy valószínűséggel rossz érintkezésről van szó. Repedések a forraszanyagon, a pályák leválása, szakadások - mindezt meg kell szüntetni, majd újra ellenőrizni kell a működőképességet. A szovjet idők autórádióiban például invertert használnak, aminek a zaja bekapcsolás után vizuálisan is hallható. A régi rádióvevők javítása kezdőknek hasznos, mert lehetővé teszi a berendezés kezelésének elsajátítását is. Ezt minden nap meg kell tennie. A rádióvevők típusainak, javítási módszereinek tanulmányozása.

Következő