Mi az a szablya

Előző

A szablya a pengéjű vágó-vágó és szögesvágó fegyverek csoportjába tartozik. Egyélű, kettős ívű pengéje van, aminek köszönhetően hasítóhoz és szablyához hasonlít. Érdemes megjegyezni, hogy a penge felépítése nem kizárólagosan egyedi, hiszen a lenyomott pengét mahaira, kukri, falkata, valamint más típusú hidegfegyverek is használták. A szablyapenge azonban nem szélesedik közelebb a hegyéhez, hanem a teljes hosszában ugyanazt a szélességet tartja, bár néha voltak kivételek. Például Volodimir városának egyik múzeumában található egy szablya, amelynek pengéje meghosszabbodik a hegyéig. A fegyver súlya körülbelül 800 m, hossza pedig 65 cm, ami lehetővé teszi vágó- és szúró ütések beadását. A nyél formája nem engedi, hogy a fegyver kicsússzon a kezéből a vágó ütések során. A szablyát a fegyverek ezen osztályozásának egyik legveszélyesebb típusának nevezhetjük, mivel a penge kettős hajlítása meglehetősen mély, halálos vágásokat okozhat az ellenségben.

Eredettörténet

A szablya a török ​​janicsárok fegyvereként vonult be a történelembe, akik számos büntetőakciót hajtottak végre a Törökország által meghódított területeken. Különösen a keresztény lakosság szenvedett sokat a 15-19. századi időszakban. Most egy fotót mutatok meg a török ​​szultán szablyájáról, amely jelenleg a múzeumban van.

Az egyik legenda szerint a szultáni hatóságok megtiltották a janicsároknak a hidegfegyver viselését békeidőben a konfliktusok elkerülése érdekében. Sajátos válasz a szultáni rendeletre a derék kések hosszának meghosszabbítása volt, amelyeket akkoriban szabad viselni, mivel nem számítottak fegyvernek. Az idő múlásával ezek a kések már elérték a rövid szablya méretét, miközben megtartották az eredeti késnyélt. Így születtek a szablyák. Ráadásul ezt a fegyvert nem tasakban hordták, mint egy szablyát, hanem szövetövbe bújtatva. Természetesen az voltsokkal kényelmesebb a katonaság számára. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az új típusú fegyver praktikus is volt, hiszen a mindennapi életben is hasznos lehetett, ami a szablyákról, tőrökről nem mondható el. Szarvasmarhák szúrására, tűzifa aprítására és egyéb mindennapi feladatokra használták a szablyákat. Mindez oda vezetett, hogy a janicsárok békés életéből a fokozatosan megszokott és kényelmes kézben lévő szablyák kiszorultak a háborúba, és meglehetősen veszélyes második harci fegyverré váltak számukra.

Következő

Olvassa el továbbá: