A nyaki gerinc uncovertebralis arthrosisának okai, fejlődési mechanizmusa, tünetei, kezelése

TARTALOM:

A fejlesztés okai
Fejlődési mechanizmus
Tünetek
A betegség diagnózisa
A nyaki gerinc unvertebralis arthrosisának kezelése

A nyaki gerinc uncovertebralis arthrosisa egy vagy több csigolyaközi porckorong vagy (és) fazett ízület degeneratív-dystrophiás elváltozása.

Ezenkívül ez az állapot hozzájárulhat a keresztirányú csatorna anatómiai szerkezetének kóros elváltozásainak kialakulásához, amelyek a legtöbb esetben a benne található ér- és idegkötegek (vertebrális artéria, véna, szimpatikus törzs) elmozdulásához vagy összenyomódásához vezetnek.

A fejlesztés okai

A mai napig számos emberi betegség és állapot ismert, amelyek jelenléte kisebb-nagyobb mértékben hozzájárul a nyaki arthrosis előfordulásához. Általában veleszületettre és szerzettre osztják őket.

A veleszületett patológiák csoportja közül meg kell jegyezni a nyaki gerinc fejlődési rendellenességeit, különösen azt a szegmenst, amelyben az első és a második csigolya található. Az ilyen változások példája az atlasz occipitalizációja (Olenik-szindróma).

A nyaki arthrosis kialakulásához hozzájáruló szerzett betegségek közül a szakértők leggyakrabban említik:

a nyaki gerinc sérülései;
a combcsontfej diszlokációja;
lúdtalp;
a poliomyelitis következményei.

Ezenkívül olyan tényezők, mint például:

hipodinamia;
túlsúly;
rendszertelen fizikai aktivitás, amely magában foglalja az állandó súlyemelést stb.

Fejlődési mechanizmus

Először is, ez a betegség az intervertebralis lemezt érinti. Ez egyfajta rugalmas tömítés, amely a következőkből állporcszövet és a szomszédos csigolyák között helyezkedik el. Ez a képződmény a különböző mozgások során párnázik, így védi az áthaladó csigolyaereket, idegeket és izmokat az esetleges károsodástól.

Az uncovertebralis arthrosis progressziója következtében az intervertebralis porcszövet elvékonyodása figyelhető meg. Fokozatosan folyadékot veszít, aminek következtében a rugalmassági indexe csökken (ez a paraméter nagyon fontos a normál működéshez).

Ezekkel a folyamatokkal egyidejűleg a nyaki csigolyákon osteophyták (speciális csontkinövések) kezdenek kialakulni. Szorosan elhelyezkedő csigolyákon nőnek, miközben egymás felé irányulnak. Mindezek mellett az erősödő meszesedési folyamatok miatt a nyaki gerinc szalagjai is kezdik veszíteni erejüket és rugalmasságukat.

A csigolyaközi porckorong rugalmasságának csökkenése után fokozatosan elkezd előre és hátrafelé kinyúlni, miközben az összes környező szövetet összenyomja. Ez mindig a betegség megfelelő klinikai képének kialakulásához vezet, amely elsősorban folyamatos nyaki fájdalommal jár.

Tünetek

Ennek a betegségnek az egyik legkorábbi tünete nyaki fájdalomnak nevezhető. Az esetek túlnyomó többségében lokális jellegű (a "problémás csigolya" helyén fordul elő), és nagy intenzitású.

Ez a tünet annak a ténynek köszönhető, hogy az ide-oda kiálló csigolyaközi lemezek nyomják az őket körülvevő szalagokat, amelyekben hatalmas számú idegvégződés található. Mindezek mellett ennek a területnek az izmai folyamatosan reflexszerűen megfeszülnek és hosszú ideig ebben az állapotban maradnak, ami nagyban befolyásolja a nyak szabad mozgásának képességét.

A betegség kezdetén fájdalom jelentkezikidőszakos jellegű, és a nyak területén minden éles mozgás (fordulatok, dőlések) és túlzott súlyemelés váltja ki.

A jövőben az uncovertebralis arthrosis a nyaki gerinc instabilitásában nyilvánul meg. Ez elmondható az íves folyamatok közötti ízületek szubluxációjának növekvő számáról.

Ezenkívül, ha egy személy hosszú ideig egy helyzetben van, a fájdalmak növekedni kezdenek. Éppen ezért e betegség jelenlétében a betegek gyakran megpróbálják megváltoztatni testük helyzetét, hogy enyhítsék a fájdalmat. Ebben segít a torna és a sportséta is.

A fájdalom manuális terápiával és spontán enyhülhet. Az ízület szokásos munkájának leállítása és későbbi helyreállítása egy konkrét kattanással jár együtt közvetlenül az ízület területén.

A betegség jelenlétének másik egyértelmű mutatója a betegben az erős roppanás, amelyet a nyak hajlítása, kiterjesztése és elfordítása során figyelnek meg.

Mindezek mellett a csigolyaízület arthrosisa a következő tünetek kialakulását idézheti elő:

fejfájás;
szédülés;
instabilitás és bizonytalanság érzése;
megugrik a vérnyomás
mellkasi fájdalom;
a látás romlása.

Mindennek az oka a csigolyaközi porckorongok kiemelkedésének súlyosságának növekedése. Ugyanakkor sérvek képződnek, amelyek összenyomják a közeli ideggyökereket és az ereket.

A betegség diagnózisa

A "nyaki gerinc uncovertebralis arthrosisának" helyes diagnosztizálása érdekében az orvosnak alaposan meg kell kérdeznie a pácienst. Ebből következtetéseket tud levonni a betegség okaira, lefolyásának jellegére, valamint megnyilvánulásainak gyakoriságára vonatkozóan.

Merta kóros izomgörcsök lokalizációjának megállapításával a szakember fájdalmas pontokat talál a nyaki régióban.

A fő diagnosztikai módszerek azonban ebben az esetben a különböző képalkotó módszerek: a nyaki gerinc röntgenfelvétele és az MRI. Lehetővé teszik az orvos számára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a csigolyákban vannak-e osteophyták (beakoid növedékek), valamint a szalagok és erek károsodásának jelei a problémás területen.

A nyaki gerinc unvertebralis arthrosisának kezelése

Ennek a betegségnek a kezelése a legtöbb esetben járóbeteg alapon történik. A terápia fő célja a fájdalom megszüntetése és a stabil izomlazítás biztosítása a nyak problémás részein. Ez különösen jellemző az unvertebralis arthrosis súlyosbodásának szakaszára.

A terápiában a következő módszereket alkalmazzák:

izomgörcsök és fájdalom megszüntetésére szolgáló gyógyszerek. A legtöbb esetben NSAID-okat (nimesulid, celekoxib, diklofenak, naproxen) alkalmaznak a fájdalom enyhítésére. Erős helyi izomgörcs esetén a szakértők izomrelaxánsok (syrdalud) használatát javasolják;
a motoros aktivitás csökkenése. Erre a célra Schantz nyakörvet használnak, amely rögzíti a nyakat és csökkenti a nyakcsigolyák, valamint a szomszédos izmok terhelését;
gyógyszerek, amelyek felgyorsítják a porcszövet helyreállítását (chondroprotectors);
a véráramlás javítása az érintett területeken. Ehhez a következő gyógyszereket használják: actovegin, curantil, pentoxifillin, prodektin;
fizikoterápia. Itt a fonoforézis és elektroforézis lidokainnal vagy novokainnal, magnetoterápia, szinuszos modulált áramok és amplipulzusterápia tekinthető a leghatékonyabbnak.

A remisszió szakaszában (fájdalom-szindróma hiányában) a szakértők terápiás gimnasztikát ésakupunktúrás reflexológia.