Hogyan lehet megkülönböztetni a fikciót a drake-tól, a főbb módok

Tartalom

Előnyök
Kritériumok
Külső jellemzők
A viselkedés sajátosságai
A reproduktív rendszer felépítése (japán módszer szerint)
A kiskacsák nemi azonosítása

Egy baromfitenyésztő számára fontos a kacsaállomány hímek és nőstények számának ismerete. Ez segít nyomon követni az állatállományt és helyesen kiszámítani a szaporodási potenciált. A kacsák nemek szerinti megoszlásának összetettsége a jellegzetes dimorfizmus hiányával függ össze ezekben a madarakban. A csibéket nem jellemzik ilyen markáns különbségek. A gyakorlatban azonban a tenyésztők számos olyan módszert alkalmaznak, amelyek segítenek azonosítani az állomány képviselőinek nemét.

A hím és nőstény kacsák nagyjából ugyanúgy néznek ki

Előnyök

A kacsaállomány nemek szerinti felosztása és elszámolása számos előnnyel jár a gazdálkodó számára a gazdaság irányításához és tervezéséhez:

a lépek tartósabbak és ellenállóbbak a betegségekkel szemben;
a nőstények nem konfliktusosak, nem törekednek repülni;
a hím és nőstény képviselők 1:4 aránya befolyásolja a tojástermelékenység szintjét;
a hím példányok élősúlya nagyobb, mint a nőstényeké, ami fontos, ha a gazdaság a húsra összpontosít;
A következő év legjobb termelőinek kiválasztásához a tulajdonosok a "3-4 kacsa 1 drékára" arányt számítják ki.

Kritériumok

Hagyományos módszereket használnak a kacsák padlón való elosztására:

külső jellemzők;
a viselkedés sajátosságai;
a reproduktív rendszer szerkezete.

A padló meghatározásához alaposan meg kell vizsgálnia az egyént

Külső jellemzők

A külső különbségek a drake kacsától a következő jellemzők:

Eltérő tollazat: a nőstény madarakra gyakrabban jellemző a szürketollszín tompa árnyalattal. A hímeknél a tollazat színe világos, ami magára vonzza a figyelmet. A lépekre jellemző a "szakáll" jelenléte, amely a nőstényeknél hiányzik.
Testfelépítés: a női képviselők feje kerekebb, a nyak rövidebb és elegánsabb. A törzs már, a lábak izmai kevésbé fejlettek.
Csontszerkezet: a hímek homlokcsontja masszívabb és a csőrtől háromszög alakban tágul. A nőstények homloka már, meghosszabbítása trapéznak tűnik.
Csőr: a hímek orrának tetején egy növekedés található.
Farok alakja: A hímek hegyén lekerekített tollak, míg a nőstények farkát egyenes vonalak jellemzik.
Élősúly: a nőstények tömege jóval kisebb, mint a hím. A pézsmakacsa hím képviselője legfeljebb 5 kg, a nőstény pedig legfeljebb 3 kg súlyú.

A külső tulajdonságokon alapuló azonosítási módszer hátránya, hogy esetenként a testfelépítésben, méretben vagy tollazatban mutatkozó különbségek nem fejeződnek ki egyértelműen.A színezés fajtától és fajtól függ. A vadon élő példányoknál ez a különbség nyilvánvaló, de a hazai fajtákat ugyanaz a fehér szín jellemzi.

A módszer másik hátránya, hogy eltérő gondozási és étrendi feltételek mellett a hímek és a nőstények közötti különbség törlődik. Kis kacsák és nagy kacsák egyaránt megjelennek.

A sárkányoknál a tollazat színe világosabb, mint a kacsáknál

A viselkedés sajátosságai

Általában egy kacsanyájban a nőstények elöl mennek, a sárkányok pedig oldalt és hátul vannak. A lappangási időszakban magára hagyva a "hímek" egyenként engedik előre egymást. A tenyésztők az állomány képviselőinek agressziójának szintjét is figyelemmel kísérik. A domináns hímek aktívan viselkednek, harcolnak más "hímekkel", harcolnak a kacsákért és a táplálékért.

A tapasztalt tulajdonosok hang alapján különböztetik meg a kacsapadlótmadarak: a nőstény károg, a hím példányok fütyülnek és sziszegnek.

A viselkedésbeli különbségek módszerét hátrányok jellemzik: a homoszexualitás a nem megfelelő tartalommal és táplálékkal rendelkező madarakban fordul elő. A domináns kacsa egy ilyen párban még a drake szexuális viselkedését is lemásolja. A hím madarak hasonlóan viselkednek. Ha nincs különbség a tollak színében, akkor a nem viselkedés alapján történő meghatározása hibás.

A drake sziszegő hangokat ad ki

A reproduktív rendszer felépítése (japán módszer szerint)

Az anatómiai jellemzők alapján történő nemi azonosítás alkalmas mind az állomány felnőtt tagjaira, mind a napos kiskacsákra. A hím példányok pszeudopenisszel rendelkeznek - akár 3-4 mm méretű redővel. Ennek megtalálásához enyhén masszírozza meg a madár végbélnyílását (kloáka).

Ezzel a módszerrel tartsa a madarat bal kezével, fejével maga felé. Nyissa ki a kloákát a jobb keze ujjaival, és fordítsa ki a farok területe felől. A „férfiaknál” spirális nemi szerv maradványai, a „nőknél” lapos növedékek golyók formájában.

A kiskacsák nemi azonosítása

Az ivar meghatározása fontos a tenyésztésre szánt kiskacsák kiválasztásához. A csibék megjelenésében mutatkozó különbségek 8 vagy 12 hetes korban jelentkeznek. Az ivar gyorsabb meghatározása érdekében a tapasztalt tenyésztők modern és népi módszereket alkalmaznak.

Az ultrahang által vonzott kiskacsákat nem szerint osztják fel

A technológiai módszerek közé tartozik az ultrahangos készülék használata. A tulajdonosok kísérletileg olyan frekvenciát választanak ki, amely vonzza és összegyűjti az azonos nemű képviselőket a szerkezetben. Elriasztja a más nemű példányokat. A baromfitenyésztő marad az állomány elültetése és jelölése mindkét csoportból.

A már ismertetett, a szaporodási rendszer jellegzetes szerkezetén alapuló azonosítási módszert is alkalmazzák.

A tenyésztők által ma is használt népi módszerek közül a népszerű módszer a fej lefelé tartása. Ha egy hím kiskacsát a lábánál fogva fejjel lefelé fordítjuk, megpördül, kitör és körülnéz. A nőstény ilyen helyzetben lóg és nem mozdul.

Egy másik népi technika a kiskacsák viselkedésének megfigyelése egy nyájban. A domináns fióka aktívan viselkedik, felveszi a harcot más fiúkkal, elűzi őket az etetőtől és a kacsáktól. A madártenyésztők azt állítják, hogy a hímeket 7 napos korban vastagabb és hosszabb nyak jellemzi, mint a nőstényeké, valamint nagyobb fej. Nyilvánvaló, hogy ezek a népi módszerek nem állítják, hogy 100% -ban megbízhatóak.

Ha a tulajdonos tudja, hogyan lehet megkülönböztetni a fikciót a dögtől, racionálisan tervezi a termelékenység növekedését és a takarmány elosztását. Ez a tudás befolyásolja a baromfiállomány növekedését. A hús- vagy tojásipar fejlődésének sikere attól függ.

Következő