Hogyan találnak haza a hangyák

Előző

Tudósok ezrei tanulmányozták és tanulmányozzák, hogyan jutnak haza a hangyák. És nem csak úgy: a rovarok ezen képességében számos olyan mechanizmus vesz részt, amelyek lehetővé teszik, hogy új pillantást vethessünk nemcsak a rovarok világára, hanem magának az embernek a képességére is.

Mint kiderült, a hangyák többféleképpen is hazatalálnak. Erre használják:

a nap általi tájékozódás, bár a legtöbb ember valószínűleg nem tud tájékozódni a nap által az űrben
tájak és különféle tárgyak memorizálása
kémiai módszerek
"beépített" lépésszámláló
A Föld mágneses tere.

És amint a mirmekológusok (a hangyákat tanulmányozó tudósok) alaposan megjegyzik, teljes mértékben elismerik más mechanizmusok jelenlétét, amelyek lehetővé teszik a hangyák számára, hogy hiba nélkül hazataláljanak, de amelyeket az emberek még nem tanulmányoztak. Bár a fenti módszerek mindegyike önmagában is nagyon hatékony, és hibamentes navigációt biztosít a hangyák számára.

Egy megjegyzésre

A tudósok a lakóhely vagy születési hely utáni vágyat "homing" szónak nevezik (az angol Home - house szóból). Különösen szembetűnő a lazacoknál, amelyek sok év után az óceánban félreérthetetlenül megtalálják azt a folyót, amelyben az ivadék kikelt.

Kémiai címkék az útvonalakon

A tájékozódás kémiai módszerét kivétel nélkül minden hangya alkalmazza. Általában a szagokra való nagy érzékenység és a kémiai kommunikációra való hajlam jellemzi őket. A hangyák nem adnak hangot, és egyes fajok esetében a munkások teljesen vakok, és a szagok továbbra is az egyetlen módja annak, hogy kommunikáljanak, táplálékot találjanak és navigáljanak az űrben.

A kommunikációhoz és a jelek kialakításához a hangyák különböző feromonokat használnak, amelyek minden fajra ésaz egyes konkrét helyzetekre.Beleértve – és az útvonalak kijelölésére.

Ez érdekes

A szagokat sok rabszolgahangya és a hangyabolyokban élősködő rovar is használja. Például, miután megtanultak egy adott hangyafajra jellemző feromonokat termelni, behatolnak otthonukba, és ott vagy hangyák állományával vagy tojásaikkal táplálkoznak, vagy lárvákat lopnak, vagy egyszerűen csak kényelmes körülmények között élnek számukra.

A hangyabolyhoz való visszatéréshez minden hangya mikroszkopikus illatnyomokat hagy maga után, ahogy mozog. És az utak, amelyeken a rovarok mozognak, különösen gyakran úgy néznek ki számukra, mint egy ember - nagy sebességű autópályák. És egyszer "taposva" olyan, mint egy ösvény az erdőben.

Nagyon fontos a hangyák topokémiai érzéke is, melynek köszönhetően nemcsak a jel szagát, hanem méretét és irányát is meg tudják határozni. Még a kutyák sem rendelkeznek ilyen finom szagokkal: a vadászkutya, ha egy nyúl nyomára bukkan, hibát követhet el a zsákmány mozgásának irányában. A hangya, miután találkozott egy kémiai jellel, pontosan tudja, hol található az előző és a következő jel, valamint, hogy a hangyaboly melyik irányban fekszik, és melyik oldalon a táplálékforrás.

A hangyáknak ezt a képességét nem szabad úgy tekinteni, mintha különös nyilakat rajzolnának feromonokkal. Ez egy ilyen jelenség vizuális értelmezése, de ugyanaz az elv szerint működik: minden szükséges információ a szagú anyag mennyiségében és szagában van kódolva a rovar számára.

Egy megjegyzésre

A hangyák összezavarásához elég, ha az útjelző táblájuk szagát erősebb aromával elnyomja. Ehhez elég, ha a pályákat dezodorral meglocsoljuk. Veleszületett szorgalmuknak köszönhetően azonban a hangyák nagyon gyorsan visszaállítják az eredeti utat.

Így a hangyák minden nyoma egyfajta út, nagyszámú irányjelzővel, amely minden dolgozó számára érthetőmagánszemélyek

A fizikai tárgyak, mint megbízható tereptárgyak

A hangyákra is jellemző az emlékezés a számunkra oly érthető tárgyak, tájelemek elhelyezkedésére. Maguk a rovarok méretét tekintve azonban ennek a tájékozódási módszernek van néhány sajátossága.

A hangyák emlékeznek a méretük tárgyaira: fűcsomókra, egyes kövekre, repedésekre a talajban. Túlságosan meggondolatlan lenne elvárni tőlük, hogy az épületeken és a folyókon közlekedjenek.
A hangya területének sajátos képeinek rendszerét aktívan kiegészíti az égitestekben való navigáció. Laboratóriumi kísérletekben azt találták, hogy ha a hangyák táplálkozóhelyét egy hangyabolyval a Naphoz képest elfordítják, anélkül, hogy a földi tereptárgyak helyzete megváltozna, a rovarok összezavarodnak. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetek a természetben nem fordulnak elő, ami egy ilyen rendszert nagyon megbízhatóvá tesz: ha komolyan megváltoztatja a tájat a hangyaboly körül (tiszta például a fű), a rovarok továbbra is a Nap felé orientálódnak.

Érdekes, hogy egyes hangyák aktívan tanítják társaikat, hogy megtalálják a hazautat és a telet az étellel. Ráadásul az ilyen képzés egyáltalán nem hasonlít a takarmányozók (egy táplálékkeresésre szakosodott hangyatelep tagja) egyszerű követéséhez: ha a „tanuló” lemarad a „tanártól”, a tanár megvárja, segít megtalálni az optimális utat.

Tájékozódás a Nap által

A hangyák azon képessége, hogy navigáljanak a Napban, nagyon összetett, és még mindig aktívan tanulmányozzák.

Először is, a hangyák még rövid távú és kis mozgásokkal is figyelembe tudják venni a Nap irányát.

Másodszor, ezek a rovarok képesek korrigálni a fény időbeli eltolódását. Még akkor is, ha egy hangya reggel elmenekül a hangyabolyból, és csak dél előtt tér vissza, akkor is figyelembe veszi, hogy ezalatt a nap a horizont fölé emelkedett.

Harmadszor, a szemekbena hangyáknak speciális sejtjeik vannak, amelyek figyelembe veszik a napfény irányát. Így nem kell számításokat végezniük: agyuk maga is információt kap a célsejtektől, és elvégzi a szükséges korrekciót.

A mérföldkő a Föld mágneses tere

Egyelőre nem tudni véglegesen, hogy minden hangya a Föld mágneses mezeje mentén tájékozódik-e, vagy csak a kifejezetten erre a célra vizsgált lombvágó hangyák. A kísérlet eredményeként azonban világossá vált, hogy az illatnyomok megsértése és a napfény hiánya esetén a hangyák viselkedése megváltoztatható bizonyos akadályok bevezetésével a mágneses mezőben a rovarok mozgásának területén.

Valószínűleg a hangyák egyes szervei iránytű módban működnek, érzékelik az északi irányt, ami más tájékozódási rendszerekkel kombinálva segít a rovaroknak megtalálni a számukra szükséges irányt. Segítségével a hangyák még alkonyatkor is hazatalálnak, amikor a nap már a látóhatár mögé bújik.

A hangyák otthonra lelnek… lépések számolásával!

És ez a felfedezés a hangyák viselkedésével kapcsolatban bizonyult a legnagyobb meglepetésnek az etológusok számára: sok hangyafaj számolja, hány lépést tesznek egy bizonyos irányba, hogy táplálékot találjanak. Ma a tudósok még azt is hiszik, hogy a hangyák számolják a lépéseket az egyes fordulók között.

Ezt a képességet fedezte fel egy kutatócsoport, amely egy nem túl etikus kísérletet végzett: ugyanabból a hangyabolyból több hangyának levágták a lábát, néhány másiknak pedig miniatűr gólyalábakat ragasztottak a lábára. Egy csoport "rövidlábú" hangyák úgy fejezték be útjukat az ételhez, hogy nem értek el hozzá, míg egy csoport "cölöpökön álló hangyák" sikeresen átszaladtak a területen élelemmel, és elkezdtek táplálékot keresni tovább, ahol nem áll rendelkezésre.

A legtöbb hangyafajnál a hazaút keresésekor és általában az űrben való tájékozódáskorha nem mindegyiket kombináljuk, akkor a leírt módszerek közül többet kombinálunk, ami növeli a kívánt útvonal megtalálásának pontosságát. Sok hangya számára ez különösen fontos. Például a sivatagokban élő fajok képviselői azt kockáztatják, hogy egyszerűen megégnek a napon vagy meghalnak a kiszáradás miatt a körülbelül 50°C-os földfelszínen, ha nem sikerül a megfelelő időben visszatérniük a hűvös lyukba. .

Lehetséges, hogy a hangyák a jövőben még néhány meglepetést okoznak az embereknek a térbeli tájékozódás terén.

Érdekes videó: példa arra, hogyan hurcolják haza a hangyák a gazdag zsákmányt

Következő